Eszter karácsonyfája

Lövei Barnabásnénak már elkészült az idei remekműve. Házából a templomba indulunk, ahol a tiszteletes úr méretes kulcscsomóval ajtót nyit, hogy megcsodálhassuk a feldíszített kis fát. Helye a Református Nőszövetség gyülekezeti termében lesz, a templomba ugyanis mindig hatalmas fa kerül hagyományos díszekkel. A nyugdíjas asszony, a helyi nőszövetség egyik alapító tagja tíz éve vállalta, hogy méteres fenyőt ültet cserépbe, teleaggatja horgolt, kikeményített csodáival, melyek később dobozba, a fenyő meg kertbe kerül. Minden évben így van ez. A mostani fenyőt nővérétől kapta.

A 62 éves asszony családjában a kézimunkázás minden válfaját régóta művelik. Nővére is ügyes kezű, két pedagógus lánya is, ám nekik az iskola mellett kevés az idejük, hogy gyönyörű hímzéseket, gobelineket készítsenek. Eszter régóta egyedül él. Párját egy vérképzőszervi megbetegedésben igen fiatalon elveszítette. Nagyon büszke öt unokájára: a négy okos kamasz fiúra s a hároméves „angyalkára”. Egyik lánya helyben, a másik Pesterzsébeten lakik.

– Már tízévesen szépen kézimunkáztam – emlékszik vissza egyik gyerekkori karácsonyára Eszter. – Sose feledem, akkor ajándékba nem társasjátékot vagy babát kaptam, hanem egy kézimunkakellékekkel felszerelt nagy díszdobozt. Szüleim tudták, én ennek örülök majd a legjobban. A gimnáziumi érettségi után a miskolci társadalombiztosítónál dolgoztam. Amint beindult a bőcsi sörgyár, hazajöttem, s itt szintén tb-ügyintéző voltam nyugdíjazásomig. Naprakészen ismerni kellett a jogszabályi változásokat. Nem olyan színes munka, mint egy gobelin elkészítése. A kézimunka mindig élvezet volt. Évtizedek óta járattam a Fürge Ujjakat. Rengeteg ötletet leltem benne, tán még a karácsonyi díszek horgolását is. Egy idő után azonban beindult a fantáziám, magam találtam ki újabb és újabb dolgokat. Ha kötöttem a szeretteimnek valamit, terítőket hímeztem vagy gobelineket készítettem, karácsonyi vagy húsvéti díszeket horgoltam, arra mindig nagyon ügyeltem, hogy ne legyenek giccsesek. A karácsonyt vártam a legjobban. Nekem ez a legszebb ünnep! Ilyenkor ismerősöknek, barátoknak, családtagjaimnak díszeket horgoltam ajándékba. Pénzért soha, senkinek! A szeretet gesztusát nem lehet megfizetni. És elcsodálkoztam, mekkora sikerük lett. Pesti lányom szerint én „kreatív” típus vagyok, és zsűriztetni szeretné a díszeimet, mert olyan különlegesek. A saját fámra is, amit a tiszteletes úr minden évben megszentel, a magam készítette díszeket rakom. A pesti doktornő és a nővérke, akik annak idején szegény férjemet ápolták, ajándékcsomagomat megköszönve azt írták: „Ilyen szépeket még nem láttunk!” A nővérke telefonos segítségemmel meg is tanulta a horgolásukat.