Vendég a tenyéren

Joghézagra leltünk, úgy tűnik, ezért újra visszatérhetünk a kályhához – érzékelteti a helyzetet Szalay-Zala Andrea, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségének (FATOSZ) titkára. Azt történt ugyanis, hogy a falusi vendégasztalról szóló jogszabályt tavaly hatályon kívül helyezték, s egyelőre nem született helyette másik.

A szálláshelyek kiadásáról 2009 októberében új kormányrendelet lépett hatályba, ám ez nem szól a vendégasztalról. Annyi bizonyosnak látszik, hogy ez a tevékenység is adózni fog az idei évtől, de a részletek homályosak. Az ősszel például úgy tűnt, sikerült megállapodni arról, hogy enyhítsenek a házi disznóvágásra vonatkozó szabályokon, s így a házi hurkát, kolbászt is felszolgálhassák a vendégeiknek a gazdák. A FATOSZ a napokban tárgyal Süth Miklóssal, az FVM államtitkárával, hogy előmozdítsák a jogszabály születését. A dolog azért is sürgető, mert az Új Magyarország Fejlesztési Tervben több százan sikerrel pályáztak a vendégasztal szolgáltatás kialakítására. A gasztronómia segíthet abban, hogy a turizmusból élők magukhoz csalogassák a pihenni vágyókat.

A békési Diós-tanyára például nemcsak a nyugalmas vidék, a 300 diófa és az állatsimogatás miatt jönnek a kirándulók, de az ízletes kecskesajt kedvéért is. A gazda, Bényei Gábor egyben sajtmester is, aki a Kiváló Magyar Élelmiszer címet is elnyerte termékeivel. A sajtüzemben saját állományuk tejéből készítenek ellenőrzött bioterméknek számító kézműves kecskesajtot. Gyakorta érkeznek ide iskolásokkal, nyugdíjasokkal tömött buszok. A csoportoknak a néhány óra alatt bemutatják az ökogazdaságot, a sajtkészítés csínját-bínját, s persze nem marad el a kóstoló sem. Aki hosszabban időzik itt – aminek nincs akadálya, hiszen a tanyán négy napraforgós szállást is kínálnak –, annak bográcsban készítenek valami jó egytálételt. Az egyre divatosabb ökoturizmus hívei horgászással, pónilovaglással üthetik el az időt, a gyerekek pedig játszhatnak a szénabálák közt, és megismerkedhetnek a gazda száz kecskéjével is. A Diós-tanya varázsát többek közt az adja, hogy a kirándulók végigkísérhetik az egészséges élelmiszer előállításának útját – a földtől egészen a vendég asztaláig.

Négy-öt éve visszajáró vendégek maradoztak el a válság miatt, legalább 40 százalékkal esett vissza a szálláskérők száma – panaszolja Balogh Márta, az egerszalóki Harmony Vendégház tulajdonosa. Megtapasztalta, hogy nemcsak a gyógyvíz és a csönd marasztalja az Egerhez közeli faluban a turistákat, hanem a szállásadó gondossága is. A példás tisztaság mellett arra is ügyel a ház asszonya, hogy némi itókával – s mivel maga évtizedeket élt Olaszországban –, esetleg egy tányér saját készítésű spagettivel traktálja a vendéget. A szalóki vendégházba főleg külföldiek jártak, mostanában azonban a lengyelek és ukránok, szlovákok is inkább otthonról küldik az üdvözletüket. Így Márta az egyik házában télire lezárta a szobákat, hogy ne költsön a fűtésre. Ilyen szűkös időkben különösen nagy a versengés a falusi turizmussal foglalkozó egerszalókiak közt. A községben mintegy kétszázan adnak ki szobákat, s nyilván az nyer, aki a tenyerén hordozza, és kínálgatja is a fürdőbe érkezőket.