Feledhetetlen Nobel-díjasaink II.

A kalandos életű Szent-Györgyi Albert után is akadtak még szép számmal magyar származású tudósok, akik rászolgáltak a rangos díjra. Ám mindegyikük külföldön kapott lehetőséget arra, hogy kibontakoztassa tehetségét és befussa tudományos karrierjét.

Hevesy György (1885-1966, képünkön) budapesti születésű tudós, akit 1919-ben megfosztottak a katedrájától. Később külföldi egyetemeken kamatoztatta tudását. A német megszállás elől Svédországba menekült, s még a világháború alatt, 1943-ban a radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért kapta meg a kémiai Nobel-díjat. Mint utóbb kiderült, meglehetősen sokat várt rá: nem kevesebb, mint hát alkalommal jelölték a díjra.

Békésy György (1899-1972) Budapesten született, iskoláit több országban végezte, ugyanis diplomata családban nőtt fel. A fővárosban doktorált, itt kezdte el az emberi hallással kapcsolatos kutatásait. A világháború után, 1946-tól külföldön élt. Munkássága előbb a Harvardhoz, majd a Hawaii Egyetemhez kötötte. A fül csigájában létrejövő ingerületek tanulmányozása eredményezett számára Nobel-díjat 1961-ben. Honoluluban halt meg.

Wigner Jenő (1902-1995) a Fasori evangélikus gimnázium híres diákjainak sorába tartozik. Iskolatársa volt Neumann János, akivel összebarátkoztak. Később Berlinben járt egyetemre, ahol megismerhette például Einsteint. Németországból később Amerikába távozott, mégpedig a Princeton egyetemre, ahová Neumannt is meghívták. Nevéhez fűződik a csoportelmélet megalkotása, mely az elméleti fizika meghatározó eszköze. Kutatásainak szerepe volt az atombomba kifejlesztésében is. A fizikai Nobel-díjat 1963-ban vehette át. Nevét ma többek között egy egri középiskola viseli, melynek udvarán 2000-ben felavatták a magyar Nobel-díjasok szoborparkját.

Gábor Dénes (1900-1979, képünkön) Budapesten született Günszberg Dénes néven, s itt is kezdte el tanulmányait a Műszaki Egyetemen, de végül Berlinben szerzett diplomát, s ott is doktorált – többek közt Einstein szemináriumára járt. Brit cégeknél volt kutatómérnök, de 1933-1934 között az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában dolgozott: a gázkisülés fizikáját tanulmányozta.Ezután Angliában telepedett le. A holográfiát 1947-ben találta fel, ám az csak a lézer felfedezése után terjed el, így a fizikus végül 1971-ben kapott érte Nobel-díjat. Sokáig nem élvezhette munkássága gyümölcsét, három év múlva súlyos agyvérzést kapott, majd Londonban meghalt. Nevét középiskola, főiskola és számítástechnikai emlékverseny őrzi.

Polányi János (képünkön), a ma is élő, 1929-ben született tudós a legjobb szándékkal is csak magyar származásúnak nevezhető. Apai nagyanyja még kora legnagyobb szellemeit invitálta budapesti szalonjába, ám fia, Polányi Mihály, a fizikai kémia világhírű művelője külhonban kamatoztatta tudását. Az unoka vsizont csak a nyarakat töltötte nagyszüleinél Budapesten. John Charles Polanyi kanadai állampolgár, aki 1986-ban lépett a kémiai Nobel-díjasok sorába – az elemi kémiai folyamatok dinamikájának elemzéséért.

Elie Wiesel ugyancsak 1986-ban lépett a halhatatlanok sorába, amikor Nobel-békedíjas lett. Az észak-erdélyi Máramarosszigeten született 1928-ban, ortodox zsidó családban, rajongott a magyar kultúráért. Az amerikai zsidó író megjárta a haláltáborokat, leghíresebb műve az Éjszaka. Tavaly decemberben látogatott el hazánkba, járt a Parlamentben, találkozott a köztársasági elnökkel is.

Oláh György (képünkön) Budapesten született 1927-ben. A piarista gimnáziumban érettségizett, majd vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1956-ban hagyta el az országot, előbb Kanadába, majd az USA-ba utazott. Amerikai egyetemek professzoraként szerzett elismerést a modern szerves kémiában. A karbokationok kémiájának kutatásáért – mely előmozdította a szénhidrogének előállítását – 1994-ben ítélték neki az Alfred Nobel alapította elismerést.

Harsányi János (1920-2000) ugyancsak a Fasori gimnázium neves diákjainak egyike. Budapesten született zuglói gyógyszerész gyermekeként. A fővárosban szerzett gyógyszerészi oklevelet, majd néhány évre rá filozófusi doktorátust. Munkaszolgálatosként deportálták, de sikerült megszöknie. Előbb Ausztriába, majd Ausztráliába emigrált, ahol előbb gyári munkásként dolgozott, majd egyetemen közgazdaságtant tanított. Később Amerikában bontakozott ki munkássága, a Berkeley Egyetem professzora lett. A közgazdasági Nobel-díjat – melyet utólag, 1968-ban alapított a svéd jegybank – 1994-ben érdemelt ki. Kutatási témája a játékelmélet volt (az elismerést megosztva kapta).

Kertész Imre (képünkön) az egyetlen magyar, aki irodalmi Nobel-díjjal büszkélkedhet. Első regénye, az 1975-ben megjelent Sorstlanság hozta meg számára a sikert, a díjat 2002-ben nyújtották át neki. Budapesten született 1929-ben, a második világháború alatt tizenévesen megjárta a koncentrációs táborokat – az ott átélt borzalmakat meséli el a több mint egy évtizeden át írt regényében. Leghíresebb művéből maga készített forgatókönyvet, ennek alapján forgatták le a 2005-ben bemutatott Sorstalanság című filmet, Koltai Lajos rendezésében, Nagy Marcell főszereplésével. Kertész Berlinben él, de megtartotta magyar állampolgárságát. A legnagyobb irodalmi elismerés magyar vonatkozása, hogy az 1920-as években a Magyar Tudományos Akadémia a népszerű szerzőt, Herczeg Ferencet ajánlotta Nobel-díjra, Az élet kapuja című regényéért. Az előkelő magyar körök íróját a svéd bírálók nem tartották érdemesnek a díjra.