Furcsa éjjeli látogató: égi kő

Még mindig lázban tartja az embereket az a titokzatos tűzgömb, amely március elsejére virradóan repült át Magyarország fölött, majd a magyar–szlovák határ környékén eltűnt szem elől. A csillagászok szerint meteor lehetett, ami valahol a Kassa, Ungvár, Putnok közötti háromszögben semmisült meg, s hullt a földre. A Szabolcs megyei Vasmegyeren két darabját is megtalálták, bár eredetüket a tudósok vitatják.

A kaposvári Somogyvári Erikát például egy magaslesen lepte meg a tűzgömb:
– 22.35-kor ijedtemben majdnem lezúgtam onnét, amikor is nappali világosság támadt a csendes, enyhén felhős éjszakában. Nem tudtam mire vélni. Kicsit megnyugodtam, hogy nem hallucináltam, amikor éjfél után a többiekkel találkozva ők is beszámoltak arról, hogy látták, ráadásul északra néztek.

Az ország másik szegletében, az Aggtelek melletti Ragályon élő ifj. Dusza László beszámolója se akármilyen:
– Este fél tizenkettő körül kimentem a kazánházba, mikor óriási villanást észleltem, szinte nappali világosság volt. Felnéztem, és egy telihold átmérőjű tűzgömböt láttam haladni délnyugat-északkelet irányba. Két-három másodpercig láttam, majd eltűnt a szomszédos ház teteje mögött. Fénye ezüstösfehér volt, fokozatosan csökkent. A kazánházból kijövet, 2-3 perc múlva óriási robbanást hallottam, az ablakok is megremegtek, a feleségem is kijött. A robbanáson kívül süvítésszerű hangot is hallottam. Félelmetes volt!

A furcsa égi jelenségnek a Felvidéken is számtalan tanúja volt. A magyar határhoz közeli Nagytárkányban élő Choma István elmondása szerint főleg a Kassa menti falvak lakóinak életét bolygatta meg a tűzgömb. Szlovákiában azt is sokan tudni vélték, hol zuhant le a meteor: Bretkában, egy Rozsnyó közeli faluban.
– Mifelénk is nyomban elterjedt a hír, hogy egy hatalmas kráter maradt a becsapódás nyomán, amit a tűzoltóság őriz, nehogy a meteorvadászok elvigyék a meteordarabokat – meséli a nyugdíjas rendőrtiszt. – A rozsnyói tűzoltók főnöke, Egri János azonban cáfolta a hírt, és a bretkai polgármester se tudott semmit a kráterről, az ereklyegyűjtők ennek ellenére valósággal megszállták a környéket.
– Találtak valamit?
– Én nem tudok róla – nevet. – Maga a jelenség azonban megtörtént, amit a helyi asztronómiai intézet is igazolt. Szerintük nagy valószínűséggel egy nagyjából futball-labda nagyságú meteorit robbanhatott fel körülbelül harminc-negyven kilométeres magasságban a föld fölött, ennek lehettek tanúi a szerencsések Szlovákiában és Magyarországon.

Ha a Felvidéken nem is lelték meg a szétpukkant meteorit darabjait, Magyarországon igen. Legalábbis a Szabolcs megyei Vasmegyeren élő Csáki József ezt állítja. Az egykori buszsofőr az égi jelenség másnapján talált rá arra a félöklömnyi, feketészöld, gázbuborékokkal lyuggatott, különös kőre a szülei házánál, amit bárkinek szívesen megmutat, ha nem mosolyogják meg érte. Ő a falu másik végében lakik, s mikor hétfő délelőtt hazaugrott, az anyja különös hírrel fogadta. Éjfél körül hatalmas, mindent beborító fényességet látott, és valaki bedobott a kiskertbe valami kő- vagy vasdarabot.
– Nem tudtam aludni, néztem kifele az utcai ablakunkon, mikor hirtelen nagy fényesség támadt – emlékezik az idős asszony. – De olyan, hogy valósággal lenyomta az utcai lámpa fényét. Fogalmam sincs, mennyi ideig tartott, s közben egy koppanást is hallottam, mintha valami rázuhant volna az ereszcsatornára. Aztán olyan nagy csend lett, mintha csak elkábítottak volna minden élőlényt a faluban. Mit mondjak, nem voltam teljesen nyugodt, de azért nagy nehezen csak elaludtam. Aztán reggel már nem is volt annyira félelmetes az a nagy fényesség.
Igen ám, de a fiát csak nem hagyta nyugton az éjszakai kaland, s benézett a ház előtti kiskertbe. A szépen rendben tartott földön azonnal meglátta a tujabokor előtt heverő idegen testet.
– Naponta többször is elmegyünk ezen a járdán, ha korábban is ott lett volna, észrevesszük – mondja, és átlépünk a kis kerítésen, hogy pontosan megnézzük a pár napja fellelt kő helyét. A kerítés melletti gázóra mellett állunk meg, Csáki József a lábával kaparja el a közben lehullott havat a földről, de persze így se látunk már semmit. – Pedig itt volt – mondja –, a másik meg kicsit odébb.
Arra két nappal később lelt, amikor a híradások után módszeresen átvizsgálta a kertet. A második kő valamivel kisebb, de legalább olyan érdekes, mint az első. Ebben már vannak apróbb barnás foltok is, és mintha üvegmázzal lenne bevonva, a laikus előtt is nyilvánvaló, hogy iszonyatos hőhatás érhette valahol, valamikor.
– Nézzen körül – mutat körbe Csáki József –, lát itt valamerre hegyet?
– Sehol – felelem, de kiigazít.
– Pedig van itt, igaz, kő ide csak úgy kerülhet, ha hoznak, vagy… – néz rám sokat sejtetően – vagy lezuhan az égből. Igen, hoznak is. Út- meg járdaépítéshez sódert és bazaltkövet. Itt is van pár – emel fel egy szürkés kődarabot az árokpartról, majd kiveszi a zsebéből a gondosan becsomagolt kiskerti köveket. – Hasonlítanak ezek egymásra? Nem. Hát akkor? Nézze, én ide a Bakony aljáról, Várpalotáról költöztem nyolc éve, ahol láttam épp elég hegyet meg követ. Azok még véletlenül se olyanok, mint ezek.
Csáki úr pár napja bevitte köveit a nyíregyházi főiskola földrajzi intézetébe is, ahol alapos vizsgálatok után azt közölték vele, a vasmegyeri kövek földi eredetűek, semmiképpen nem származhatnak az űrből. Valószínűleg üveggyári salakanyag. A megtaláló ezt erős kétségekkel fogadja, pláne hogy megtudta, falujában egy másik ember is látta a fényes gömböt.

Lakatos Balázs István, a nyugdíjas kubikus brigádvezető a falu közepén lakik egy kis csendes mellékutcában, ahonnan messzire el lehet látni. Ha nem esne a hó, a zempléni hegyek is idekéklenének, ahol állítólag lezuhant a nagy, világító kő. Az a pont nagyjából nyugatra esik innen, ő viszont a tyúkólja háta mögött, vagyis északnyugaton látta eltűnni.
– Megmondom úgy, ahogy van, kijöttem azon az éjszakán ide az udvar végébe vizelni – emlékezik –, amikor délnyugat, nagyjából Kótaj felől elmondhatatlan fényesség támadt, és megindult felénk az a fényes valami. Akkora volt, mint egy kisebb autó, és mintha apró szikrák is leváltak volna róla.
– Mások hangokat is hallottak – vetem közbe, de ő csak ingatja a fejét.
– Itt csak a kutyák ugattak! De mikor a fejünkhöz ért a gömb, úgy elhallgattak, mintha hurkot löktek volna rájuk. De aztán, mikor eltűnt… azt az őrjöngést hallották volna!

A ritkának mondott égi jelenség amúgy nem is olyan ritka. Az ország sok tudományos műhelyében őriznek égi köveket, a nyíregyházi főiskolán is jó párat. Van, amelyiknek a földi érkezéséről is pontos információkkal rendelkeznek.
– Három éve behozott egy idősebb nyíregyházi férfi egy jó szilványi követ, ami éjjel ütötte át az ablakuk kettős üvegét – meséli Hanusz Árpád, a földrajzi intézet igazgatója. – Előbb azt hitte, hogy valaki csúzlival lőtte be hozzájuk. Igen ám, de ők a harmadik emeleten laknak, és a két szabályos lyuk közül a külső üvegen lévő volt magasabban. Vagyis a kő semmiképp nem jöhetett alulról, csak felülről. És az is volt, amire kezdettől gyanakodtunk: egy meteorit. A vasmegyeri azonban sajnos nem az.

De azért nem kell csüggedniük az alföldi magyaroknak: ott találták meg a világ egyik leghíresebb meteoritját. 1857. április 15-ét mutatott a naptár, amikor Szilágyi Gábornak a kabai határban megbokrosodtak a lovai. Leszállt a bakról, hát mit lát: a lovak lábánál egy különös kődarabot. Magához vette a súlyos követ és bevitte az elöljárósághoz, ahonnan az a Debreceni Református Kollégiumba került. Ott megvizsgálták, majd mintákat küldték a világ híres kutatóintézeteinek. Az eredmény egybehangzó volt: a minták szerves anyagot is tartalmazó meteoritból származtak. Bolygónkon ez volt az első ilyen jellegű dokumentált lelet, ami ismertté tette Kaba nevét szerte a világon.
Vasmegyernek is lehetett volna egy kis szerencséje...