Koncz Gábor felébreszti a közönséget

Koncz Gábor Gyorsvonat című műsora egy Buzatti-novellából kiindulva visz végig sorsunk állomásain, s szól örömről, bánatról, hovatartozásról, szerelemről, családról.

– Mi alapján választja ki előadói estje programját?
– Mindegyik írás személyes kedvencem, s bár kicsit mindig változtatok, de a műsor gerince ugyanaz marad. Színdaraboknál rendezésben, szerepekben is csak olyat vállalok, amihez kedvem van. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nem vagyok rászorulva, hogy azzal foglalkozzam, amiben nem lelem örömöm. Én már több úgysem leszek, mint amennyi vagyok, de remélem, kevesebb sem.

– Roppant széles az összeállított repertoár, Arany János, Zágon István, Moldova György is megtalálható benne. Valóságos műfaji és érzelmi hullámvasút.
– Igen, a műsor elég merész vágásokkal készült, úgy vélem, hogy nem szabad teljesen egymásba fűzni a darabokat. Így sokkal inkább felébresztem a közönséget: minden öt percben „meg kell ütni”, ha ezt nem teszi meg az író vagy a rendező, akkor a színésznek kell! Ebben benne van, hogy egy erősebb mondanivalójú résszel indítok, aztán jönnek a könnyedebb, humorosabb szakaszok, a vége felé pedig ismét komolyabb hangvételű művek sorakoznak.

– Fűzik szubjektív emlékek is egy-egy novellához, vershez?
– Igen, nagyon régi és frissebb élmények is befolyásolnak. Például a Halhatatlanok Társulatába való bekerülésem kapcsán készült tévéműsorban egy régi felvételen József Attila A Dunánál című versét szavaltam. Úgy érzem, most nagyon aktuális, így ezt is belevettem a programba. A Toldi is közel áll a szívemhez, Amerikától Ausztráliáig mindenhol előadtam már belőle a külföldi fellépések alkalmával.

– A magyarságtudat felébresztését is feladatként említi az est végén.
– Szerintem ennek egyik legszebb megfogalmazása Illyés Gyula: Ha nem lettél szálfa című költeménye. Ha a közönség együtt lélegzik velem, a műsor is hosszabbra nyúlik, több verset mondok – mert történhet bármi, erre mindig lesz igény.