Tejelő szárnyasok?

Felrántjuk lábunkra a térdig érő védőfóliát, tocsogunk néhányat a fertőtlenítőszerrel átitatott szalmában, s már indulunk is a Bozsánovics Kft. huszonkétezres pulykatelepére, Szakcson. Simonics Péter telepvezető nehezen állt kötélnek, mert az állomány immunizálási kampánymunkáját kellett felfüggesztenie kedvünkért. A cél érdekében azonban mindent! Nem kisebb a tét, mint bizonyítani: amit az újságíró feketének hitt, náluk fehér, és amit óvodásként taknyos orrúnak tanult, az igenis gyönyörű. Kinyitja hát a négy darab kétszintes istálló közül az első épület ajtaját. Több mint kétezer, héthetes, nagy testű, hófehér tollú, vöröslő kopasz fejű és nyakú pulyka tekint ránk.
– Ezek itt a lányok, finom, női vonalaik már most látszanak. Nagyon érzékenyek, képesek elpusztulni, ha valaki csúnyán néz rájuk.

Gyorsan becsukatom hát az ajtót, mielőtt végleg csődközelbe taszítom az amúgy sem könnyű piaci viszonyok közt működő vállalkozást. Simonics úr azonban lelkesen mesél kedvenc szárnyasairól. Kiderül, otthon, Mágocson is van neki négyezer-ötszáz.

– Már a szüleim is pulykáztak, 1976 óta. Akkor nagyon jó volt, egy turnus nyereségéből Zsigulit lehetett vásárolni. Ma azonban más a helyzet, a telepvezetői és pedagógusi fizetés mellett a pulyka csak jövedelemkiegészítés. Ám egyelőre még annak is sovány. Felvettem hét éve tízmillió forint hitelt, s a bevételből most a törlesztést finanszírozzuk. Jövőre kifut. Amennyiben nem lesz szükség újabb beruházásra, megmaradhat az évi egymillió, amit hoz. Ha nem állna mögöttünk a termelést szervező Y Pulyka Kft., már biztos nem csinálnánk.

A sásdi székhelyű cég termeltetési vezetője, Gergely Sándor tényleg mögöttünk áll. Ő hozott ugyanis el a telepre, vele folytatjuk a beszélgetést.
– Mi adjuk a napos vagy előnevelt pulykát, a takarmányt, a gyógyszert, a vitamint, a fertőtlenítőszert, a szaktanácsot. A termelő biztosítja az épületet, az állatok ellátását, az egészségügyi szolgáltatásokat és az infrastruktúrát.

A költségeket a szállítást követően vonják le a bevételből, így a termelők megússzák a tetemes forgóeszköz-beruházást. Hogy mennyi marad meg, az a termelőtől függ: milyen technológiai színvonalon, mekkora költséghatékonysággal végzi munkáját. Egy biztos: hosszú évek óta nem volt veszteséges partnerük. Márpedig hét megyében vannak jelen, összesen harmincöt partnert szolgálnak ki.

– Ez a legújabb kocsink – mutat a mellettünk elhaladó takarmányszállító teherautóra. Kiderül: öt hasonló járművel hordják a takarmányt. Míg az elmúlt években a legtöbb mezőgazdasági integrátor tönkrement, addig az Y Pulyka az egyszemélyes vezetőnek, Horváth Lajosnak köszönhetően folyamatosan fejlődött. Saját takarmánykeverőt vásároltak, ami maximális kapacitáskihasználtsággal üzemel. Onnan szállítják partnereiknek a legnagyobb költséget jelentő takarmányt. A nagykorúságát tavaly ünneplő cég éves szinten hétszázezer napos pulykát telepít, ezzel a hazai pulykahústermelés kilenc százalékát szervezi.

– Az idei évtől fokozott szalmonella-ellenőrzést vezetett be az unió. Vannak már tapasztalataik? – kérdezem, és azonnal látom: témánál vagyunk.
– Semmi nem árt jobban az ágazatnak, mint a félretájékoztatás. A 2600-fajta szalmonellatörzsből kettő okozhat az embernél megbetegedést. Ezeket végleg kiirtani nem lehet. Termelőink a legnagyobb minőség-ellenőrzési keretek közt dolgoznak. Eddig fertőzött állatot nem találtunk. Ha mégis lenne, olyan fertőtlenítési intézkedéseket kellene alkalmaznunk, amin Amerikában – ahol sokkal lazábban kezelik – nagyot néznének. Mondjon nekem egyetlen baromfihúsból készült ételt, amit nyersen fogyaszt, és én havi tízezerrel megtoldom a konyhapénzét.

Akármennyire töröm a fejem, sajnos nem sikerül.
– Na látja. Még ha lenne is szalmonella, a hőkezeléstől elpusztulna. De nincs. A boltokba kerülő hús semmilyen veszélyforrást nem jelent. Rendkívül fontos viszont a konyhai higiénia. Ha ezt megírná, mindannyian nagyon megköszönnénk.