Házak, kilátás nélkül

– Ez a madarasi bíró háza volt – mutat a romjaiban is tiszteletet ébresztő téglaház maradványaira Szente Károly, a Bács-Kiskun megyei Madaras polgármestere. – A gyerekek negyvenötben Németországba mentek, onnan tovább Kanadába, de valószínű, hogy már ők sem élnek, legfeljebb az unokák. A ház húsz éve üresen áll, a fala megindult a szomszéd telkére.

Két ember pucolgatja a félig lebontott épület tégláit. Miután a bácsalmási építési hatóság megállapította, hogy az épület életveszélyes, nem találta a tulajdonosokat. Az önkormányzatnak kellett volna állnia a bontási költségeket. Ha jól értjük a helyzetet, a szomszédok vállalták, hogy az életveszélyessé vált épületet lebontják, cserébe a bontásból származó építőanyagért. – Ezekre a szép, míves régi téglákra biztosan lesz vevő – véli a polgármester.

Ahogy az utcán ballagunk, úgy tűnik, mintha minden harmadik-negyedik ház üres lenne – pedig Szente Károly szerint ennél jobb a helyzet: csak minden tizedik lakatlan. Egy kisebb épület mellett állunk meg: a téglakerítést és a cseréptetőt is megkezdte már valaki. – Amikor az öregek meghaltak, az államra szállt a tulajdonjog – magyarázza Szente Károly. A szomszéd vállalkozó szólt, hogy ő megvenné egy jelképes összegért az egészet, de kiderült, hogy van rajta félmillió forint jelzálog, amitől a bank nem tekint el.

A mondott vállalkozó éppen kifelé áll a kisbusszal az udvaráról, de vételi elszántsága nem tűnik túl acélosnak. Méregetjük a házat.
– Vályog a fala, igaz? – kérdezi a polgármester.
– Az – ismeri be a szomszéd. – Csak az alap van téglából, meg a kerítés, de annak a javát elhordták.
– Azért ezek a régi cserepek nagyon jók – próbál valami pozitívat kihozni a dologból Szente Károly.

Ha engem kérdeznek, szerintem a cserép sem ér egy hajítófát se. Egy dolog használható a házból, a telek alsó vége, azt valamelyik szomszéd beszántotta. Nem úgy a szemben lévő, szintén üres ház esetében, ami a körülményekhez képest nagyon jó állapotban van, csak ablaka nincs.

– A tulajdonos kényszergyógykezelésen van, mert annyira becsavarodott, hogy késsel megszurkált valakit – tájékoztat a polgármester. – Ablak meg azért nincs, mert a kommandósok ott dobták be rá a füstgránátot. A ház évek óta üresen áll, az udvarból egész dzsungelt vágtak ki a közmunkások. Még a kertet sem meri bevetni senki, nehogy visszajöjjön a gazda, és őt is megszurkálja.

– Jelenleg ez a legnagyobb baja az önkormányzatnak – mondja Szente Károly, ahogy visszatérünk a hivatalba. – Ha nincsen tulajdonos, akkor az önkormányzatnak kell megtennie a szükséges lépéseket.

A kertekben égig ér a gaz, ezt még megoldjuk közmunkásokkal. De maga a bontás, az építési törmelék elszállítása olyan összeg, amire egyszerűen nincs keret. A másik, hogy nehéz bármit is tenni, hiszen mi van, ha egyszer csak felbukkan valaki Kanadából, hogy hová tüntettük el a házát?

– Ez tényleg nagyon komoly problémahalmaz – ismeri el Tóth Attila, a bácsalmási önkormányzat építéshatósági ügyintézője. – A dolog talán ott kezdődik, hogy tavaly megváltozott az építési törvény, ami nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy mikor lehet vagy kell intézkedésre kötelezni a tulajdonost. Akit sokszor meg sem találunk. De ha megtaláljuk, akkor gyakran széttagolt a tulajdonosi szerkezet, vagyis egy félmillió forintot érő ház egy tizenhatod tulajdonrészekre van osztva, és a házban senki sem lakik. A tulajok egy része meghalt, egy részük nem fellelhető, ilyenkor ügygondnokot kell kirendelnem… Ha véletlenül van kinek határozatot hozni, és az épület „szerkezeti károsodás miatt állékonyságában nem biztosított”, akkor első körben az épület helyreállítására kötelezem a tulajdonost, de lehetősége van a veszélyeztetést okozó, illetve kapcsolódó szerkezetek elbontására is. Ha nem tesz eleget a felszólításnak, bírságolok.

– És ha nincsen meg a tulajdonos?
– Akkor először is elkezdem keresni. Hogy Magyarországon megtalálom, arra a lakossági bejelentésen alapuló nyilvántartások hiányossága folytán kevés az esély, azon kívül pedig szinte lehetetlen – mondja az ügyintéző. – A nincstelen emberek keringenek a térségben. Egyik önkormányzattól jelentkeznek át a másikhoz, ahol éppen jobb kondíciókkal tudnak maradni. Közigazgatási szempontból könnyű felszívódni: ezek az emberek lelépnek a térképről, a romok azonban itt maradnak. Ilyenkor elvileg a hatóságnak kellene a határozatban foglaltaknak eleget tennie, de erre nemigen futja. A következő testületi ülésen például kérnem kellene a bácsalmási önkormányzattól négymillió forintot bontásra úgy, hogy ezek a házak nem is Bácsalmáson vannak. Gondolja meg, hogy ha a bontani kívánt háznak a teteje palából van, akkor azbesztmentesítő céget kell bevonnom, többmilliós tételek is összejöhetnek. Ennél is nagyobb a gond ott, ahol megvan a tulajdonos, de a rossz szociális helyzetből fakadóan nem tud eleget tenni a határozatnak.

– Gondolom, a bírság ilyenkor nem segít.
– A bírsággal való fenyegetettség kizárólag azokban az esetben jelent motivációt, amelyekben a teljesítésre tényleges képessége van a kötelezettnek.

– Úgy vettem észre, hogy néhány helyen az építőanyag motiválhat embereket, hogy a bontást elvégezzék.
– Ez elég életszerű, de valószínűleg nem kifejezetten szabályos. Meg gyakran csak ront a helyzeten: tudok Katymáron olyan házról, ahol a tetőt meg a tetőszerkezetet lebontották, a vályogfalat meghagyták, viszont a téglaalapot kiszedték alóla. Ezen közvetlen életveszéllyel fenyegető, azonnali beavatkozást igénylő esetben a polgári védelem hárította el a veszélyeztetést.