Izompacsirta marhák közt

Egyszerre szakmai és turisztikai rendezvény a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Napok: abszurd, kibodorított állatok, fura versenyek, mindent elöntő szakzsargon – mindez együtt felhőtlen szórakozás.

LakóhelyemTanács Gábor2010. 05. 14. péntek2010. 05. 14.

Kép: H—dmezÎv‡s‡rhely, 2010. ‡prilis 23. Szarvasmarha, Charlais. Fot—: Ujv‡ri S‡ndor

Izompacsirta marhák közt
H—dmezÎv‡s‡rhely, 2010. ‡prilis 23. Szarvasmarha, Charlais. Fot—: Ujv‡ri S‡ndor

Nagyon intenzív állat, rámás, élénk, remek csecssor és jó húsformák jellemzik – imigyen dicséri a ceremóniamester a tétován röfögő kocasüldőt. Egy blokkal odébb a tőgyeké a főszerep: a holstein-fríz tehenek versenyében mi más is lehetne a lényeg, mint az ágazat végtermé­két kibocsátó szerv. Szegény tehenek – esztétikai okokból csak a verseny után fejik meg őket, hogy a feszülő tőgyek látványa elkápráztassa a zsűrit: így viszont a gyep olyan, mint egy közepesen felszabadult uniós tejipari tüntetés után. Önmagukat tőgyön rugdosó, vidáman tejet spriccelő haszonállatok csámpáznak mindenfelé, azt az érzést keltve, hogy elég volna egy gombostű ahhoz, hogy a levegőeget is tejsugáron repülő tehenek töltsék meg.

– Anya, nézd, aranyszőrű bárány! – mutat egy hároméves kislány a szőke mangalicára. Lezajlott az intenzíven tartott sertések bírálata, búcsúzóul az őshonos disznó néhány példánya vonul fel, és mutat példát magyar virtusból: a bamba durocok és pietrainek után szokatlan élénkséget mutatva fejjel nekiszalad a felvonulóteret övező rácsoknak. Így keveredik szakma és cirkusz: a zsűrizett sertések óljaira egymás után kerülnek ki az „ELADVA” táblácskák.

A remekül kiépített kiállítótérben az egyébként nehéz napokat élő magyar állattenyésztés minden szereplője felvonult ez alatt a három nap alatt. Az ágazat ilyenkor lazít, üzleteket köt, tájékozódik az új trendekről, míg az egyszeri ember csodálkozik: né, mekkora tehén! Egy standdal beljebb persze a tőgytisztasági rendszerekről is mindent meg lehet tudni, akit pedig nem érdekel, hát az állatsimogatóban parlagi szamár is van…

De ne is menjünk ilyen messzire, csak a szívemnek oly kedves húsmarhákig. Minden flaszterkoptatónak elő kellene írni fél órát az irgalmatlan, másfél tonnás charolais bika karámja előtt, hogy megértse, mi is az a mezőgazdaság. Vagy pláne megtapogatni a fehér-kék belga bikát, a húsmarhák Arnold Schwarzeneggerét, amelynek az izmai élőben olyanok, mintha egy hentes már előre bevonalkázta volna, melyik hússzelet hol kezdődik rajta. Mindezt tetézik a kiállítást övező mókás külsőségek: a borotvált, kibodorított, zselézett állatok és az állandóan visszhangzó szakmai zsargon. Húskihozatalról, hasított súlyról, könnyű szülésről beszél a zsűri, miközben az embert meglegyinti egy bojtos farok – amelyről utólag derül ki, hogy „szépen tűzöttnek” minősül.

Vegyük például az állatfelvezetők versenyét: itt a versenyzőknek egy vonakodó holstein-frízt kell – olykor szlalomozva – az akadálypálya végére vinni, és ott sikeresen a megfelelő pózba állítani. Néhány versenyzővel beszélgettem a megmérettetés után, és kiderült, hogy többen bajnokok ebben a „sportágban”, jelentős részük több napot, akár egy-két hetet is gyakorolt „partnerével”. Én pedig azt tanultam meg, hogy a tehénnel a legnehezebb tolatni: ez a tudás egyszer még jól jöhet. Ahogy az is, hogy a blonde d’aquitaine nevű francia húsmarhafajtának négy hazai tenyésztője is van, hogy korábban kell felkelnem, ha meg akarom nézni az agárversenyt, valamint hogy a parlagi szamarat adott esetben kolbászba is lehet tölteni, és a zsírja különlegesen finom lekvárral.

De ezt azért nem próbáljuk ki otthon…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek