Napkollektor a pincesoron

Huszonöt évvel ezelőtt tíz lelkes helybéli fiatal ötlete volt a boronapincesor megmentése. Zá­gorhidi Czigány Csaba építész és testvére, Balázs (jelenleg a vasvári múzeum igazgatója) voltak a kezdeményezés mozgatórugói. Aztán jöttek a fiatalok, Kovács István, az egyesület jelenlegi elnöke és Zágorhidi Czigány Ákos a Hegypásztor Kör ügyvezetője, akik hozzákezdtek az erdei iskola, valamint a turistaszállás kialakításához.

Az oszkói szőlőhegy nem tartozik a neves bortermelő vidékekhez, de az itteni emberek életében mindig is fontos szerepe volt a szőlőnek. Erre utal a Hegypásztor Kör elnevezés is, ugyanis a szőlőhegynek szigorú rendje volt. A hegypásztorok őrizték a pincéket, ezért egyezményes árat fizettek a gazdák. Fegyvert is használhattak a szőlők őrzői, akik a betolakodókkal szemben védték az értékeket. Hajdan kapuja is volt a zártkertnek, amit vasárnap lezártak, akkor nem dolgozhattak a gazdák. A szőlőhegyi szabályok huszonkét pontjába az is beletartozott, hogy csak akkor lehetett megkezdeni a szüretet, amikor kihirdették, s aki ezt megszegte, büntetést kapott.

A szőlőhegy faszerkezetű, sárral tapasztott zsúpos boronapincéi a nyolcvanas években pusztulóban voltak, a parcellákat felverte a gyom, ekkor kezdtek hozzá az értékmentésnek a Hegypásztor Kör tagjai. Területvásárlásaik és kitartó munkájuk eredményeként ma már több mint kéthektárnyi terület nyerte vissza régi fényét. Bozzai Nóra, a szervezet munkatársa vezetésével felüdülés végigjárni a gondozott területet, bekukkantani a meszelt boronaházakba, megcsodálni a hatalmas rönkökből faragott bálványos prést, a lábas pajtát, a pásztorszállást, amelyben erdei iskola működik. Üdítő látvány a harmadik éves szőlőültetvény, amelyet a kör tagjai telepítettek ősi és új fajtákból. Megható az idei kezdeményezésük is: tavasszal 95 gyerek és fiatal 95 gyümölcsfát ültetett őshonos fajtákból. Ez akár génbanknak is tekinthető, de igazi jelentősége abban rejlik, hogy a fácskák tövében kis táblákon olvasható gazdájuk és fajtájuk neve. A fiatalok ugyanis vállalták a gyümölcsfák gondozását, s ezáltal megtapasztalják azt a semmihez sem fogható érzést, amikor évek múltán megízlelik első saját termésüket.

A szőlészethez, a borászathoz egyre többen kapnak újra kedvet a faluban, a Hegyháti Borbarát Körben rendszeresen találkoznak, szerveznek programokat. Kedvelt turistaútvonalnak számít ma már a Hegypásztor Tanösvény, ezreket vonzanak a pincesori rendezvények, vásárok. Kedvelt az erdei iskola, amely az adottságainál fogva megtanítja a gyerekeket arra, hogyan találják fel magukat a természetben.

A Hegypásztor Körnek 67 tagja van, s mára nonprofit foglalkoztatóvá vált. Egy csapatnyi fiatal megtanulta az idősektől a zsúpkötés, a boronaépítés fortélyait, és tudásuknak híre is ment. Az országban számos szép munkájuk látható, legutóbb a szentendrei skanzenben bíztak rájuk szakavatott fedélkészítést. A helybéli gazdálkodók, például Birkás István támogatják a munkájukat, hiszen megtermelik a zsúpkészítéshez szükséges rozst. A kézi aratás itt látványos ünnep, amikor a pincesoron nagy érdeklődés közepette készítik elő a tetőfedő zsúpot.

Számos pályázatot hívtak segítségül az oszkói hegypásztorok értékeik mentéséhez, hagyományaik továbbörökítéséhez. Így született meg a Határmenti Vinotéka, s még az idén két zsúpos pincét turisztikai szállásnak rendeznek be, valamint szélkereket, napkollektort szerelnek fel a pincesor energiaellátásához. Öröm látni, hogy ez a kis település óriási összefogással, erőfeszítéssel, kétkezi munkával átmenekítette napjainkba a régi paraszti világ kincseit.