Viperamarás a cseresznyefa alatt

A környék erdeiben gyakran gombászó, 66 éves Rácz Ferdinándné fiatalos nagymama. Erzsike életében mindössze egyszer látott viperát az erdei hangyaboly tetején sütkérezni. Akkor szépen kikerülte, mert tudta, a félénk állatok feleslegesen nem támadnak.

– Kerítésünk mellett folyik a Tolcsva – mutat a patakra –, egyik reggel kijöttem cseresznyét szedni, papucsban. Valami puhára léptem, s egy pillanat múlva a „puhaság” erősen lábon ütött. Mire visszaértem a házba, már csípett, égett, zsibbadt a lábam, nehezen vettem a levegőt. Férjem átszólt a szomszédhoz, aki erdész is, és mondták: a bokámon lévő két luk kígyóharapás, irány az orvos! Rögtön a tőlünk 28 kilométerre lévő sátoraljaújhelyi kórházba utaltak. Személykocsival beértünk fél óra alatt, s az osztályon a doktorok körbecsodáltak, mert praxisukban még sose fordult elő kígyómarás, de a faluban se emlékeztek ilyesmire. Jó mélyen kivágták a lukakat, beinjekcióztak, a sebeket viszont nem varrták össze, hogy tisztuljon. Aznap éjjel bent maradtam megfigyelésen, másnap hazaengedtek. Közben kiderült, hogy az áradás után a faluban mások is láttak viperát. Nem szóltam én senkinek, másnap mégis tudta az egész falu. Azt hiszem, a polgármesterünk közölte ezt a pár nappal ezelőtti borfesztiváli sajtótájékoztatón, utána azonnal megleptek az egyik tévétől, s este már úgy csörömpölt a telefon, hogy kihúztam a dugaszt a falból.

A polgármester azért állt a sajtó nyilvánossága elé, mert az összevissza szóbeszéd pánikot okozhatott volna a faluban, ami pedig elriasztja a turistákat. Így aztán elmaradhatna az augusztusi borfesztivál, miközben a viperák már régen visszatértek hegyi fészkeikbe.