Hindu ünnep a tanyán

Derű és nyugalom, nagyjából ez a két szó írja le Nandafalva hangulatát. Akkurátusan nyírt gyep, óriási fák, kerti pihenők, a keresztény vallás stációira emlékeztető oszlopok, végül a magyar és az indiai építészet jellemzőit vegyítő templom – belehelyezve az oly ismerős alföldi tájba, az egész furcsán idegen, mégis otthonos időtlenséget sugároz. A gyepen csendesen beszélgető csoportok járnak-kelnek, némelyek tradicionális indiai ruhákban, mások civilben. Emitt négyen-öten jógáznak, amott, a fák alatt gitároznak; a templom tornácán három-négy kislány indiai táncokat tanul. Másutt hennával festenek; egy hölgy indiai kenyeret süt. Ha nem látnám körben a vaddohányt, azt hinném, egy másik országban vagyok.

Nandafalvát harmincegy éve alapította néhány magyar fiatal, akik azért költöztek vidékre, hogy a hatalom szemében gyanús vallásuk előírásainak megfelelően próbáljanak élni. A hinduizmus lényegi motívuma, hogy az embernek az isten iránt való szeretetét a saját pozíciójában való helytállással kell kifejeznie. A vallás erőszakmentességet, bizonyos élvezetek – mint az alkohol, a drog, a házasságon kívüli nemi élet – tilalmát hirdeti, a magasra szabott követelmények betű szerinti betartása laikus számára nem tűnik egyszerűnek.

Az itt lakók önálló gazdasági létüket megőrizték – Nandafalva tulajdonképpen egymáshoz közelebb-távolabb álló tanyák összessége –, a legtöbbjük olyan szakmát űz, amelyet bárhol másutt is végezhetne. Más kérdés, hogy a munka gyakran kapcsolódik a valláshoz vagy az indiai kultúrához. Van, aki jógaoktatóként keresi a kenyerét, más festő, de korábban volt, aki gyertyákat gyártott.

A hinduizmus toleranciája és türelmessége rokonszenves, ahogy az is, hogy csak elfogadtatni akarják magukat, különösképpen téríteni nem igyekeznek. Tudatják a világgal, hogy léteznek, de nem erőltetik az életmódjukat senkire. Megpróbálják ugyan a vallásukat „eladni” a külvilágnak, de ebben is szemérmesek és bensőségesek. Annál visszafogottabban lehetetlen híveket toborozni, mint hogy elhívják az embereket a tanyájukra, és ott megmutatják nekik – például mint a múlt héten –, miként jógáznak.

Persze igaz, hogy a hinduizmus egy vallás, és aki az ilyesmire nem fogékony, azt a hideg víz kiveri, ha hallja, amikor két ember megosztja egymással a különböző spirituális élményeit. Ők nyilván jobb, ha távol maradnak Nandafalvától, mert azért itt sok szó esik ilyesmiről. De akit ez nem zavar, az szembesülhet a nyílt nap üzenetével: hogy félúton Bordány és Forráskút között is lehet boldogan élni. Legalábbis van, akinek sikerül.