Mosoly nélkül nem megy

Mondhatni, a diákok a köztes megoldások alanyai, hiszen képesítés híján felelősségteljes állást, főként részmunkaidőben, nem bízhatnak rájuk. Ezzel szemben nyelveket beszélnek, rettentő jól kommunikálnak, mindent tudnak az internetről, és ha még szerencsések is, akkor szépek, kedvesek, mosolygósak. Lelkes strapabírók. Viszont a diákmunka-közvetítő irodák zömmel adatrögzítést, árufeltöltést, szórólapozást és enyhe fizikai munkákat osztogatnak. Ezek egy pillanat alatt le tudják törni a diák lelkesedését.

Ilyenkor kell mozgósítani a kapcsolati tőkét, és a „különleges” képességeket számba venni. Ennek a taktikának köszönhetően lett Dóra, a 23 éves bölcsészhallgató egy csapásra portugáltanárnő. Korrepetálásra, főleg egy bonyolult nyelvből, szinte mindenkinek szüksége van, ő pedig megelőlegezte a közelgő diplomáját, önjelölt tanárnővé avanzsált. Féléves portugál ösztöndíja és tökéletes kiejtése azért megadta az erkölcsi alapot. Jóval olcsóbban vállalja el a tanítványait, mint a már végzett nyelvtanárok, de azért 2000 forintot ő is elkér a tartalmas másfél órás leckéért. Ez persze nem tipikus nyári munka. Magánvállalkozó ő, a szó legősibb értelmében, azaz kívül esik a hatóságok, főleg az adóhivatal látókörén…

A csinos megjelenés nem éppen különleges képesség, hanem inkább adottság, amit nem szégyen kihasználni. A fiatal lányok zöme ezért vállal hoszteszmunkát. Rengeteg lehetőség van a szakmában, és a fizetés is messze túlszárnyalja a konkurens munkákat. Egy mutatós hoszteszlány feladata általában egy termék képviselete, ami rövid szóbeli bemutatást, szórólaposztást foglal magába. Vannak olyan hoszteszek is, aki bájukkal emelik a rendezvények színvonalát. A mosolygás, egy adott szöveg betanulása és a jó megjelenés az egyetlen alapfeltétel. Az órabér még mosolygósabb, mint a követelmény, hiszen akár 1500 Ft/óra is lehet. Edina és Bori évek óta ezzel tartja fent magát, bár saját bevallásuk szerint már borzalmasan unják, de jobb és könnyebb lehetőséget a főiskola alatt keresve sem találnának.

A másik tipikus női diákmunka a gyerekfelügyelet. Szilvi húszéves pszichológushallgató, így nyilatkozott a munkájáról: „A szabadidőmet gyerekek között töltöm, és még fizetnek is érte. Hát nem szuper? A felelősséget ugyebár meg kell fizetni. És nincs az a szülő, aki a gyerekén spórolna.” A végtelenségig türelmes Szilvi órabére 1000 Ft, amivel roppant elégedett. Léteznek szülők, akik a gyerkőc jövőjére gondolva idegen nyelven beszélő gondozót fogadnak; így például Szilvi is az egyik kis védencével kizárólag angolul kommunikálhat. Ami egyáltalán nem esik nehezére, főleg, ha ezért dupla összeget is elkérhet.

Mindenkit beszippantó iparág a vendéglátás. Itt bárki talál magának napi négyórás feladatot, főleg, ha nyelveket beszél, és nem ügyetlen a végtelenségig. Bettina és Gábor pultoznak. Ma már, két év tapasztalattal a hátuk mögött, csukott szemmel is elkészítenek egy bonyolultabb koktélt. A pultos a vendéglátás dzsungelében az az „állatfaj”, aki képes meglátni még egy sörcsapolásban is a művészetet. Betti minden második nap dolgozik nyolc órát. Ezt simán össze tudja egyeztetni a nyári strandprogramjával. Imádja a csöppnyi kávézóját a bazilika mellett, ahol hozzá hasonlóan csak csinos és fiatal lányok dolgoznak. Elég nyilvánvaló a főnökség marketingstratégiája. Naponta izzadság nélkül megkeres 8000 forintot; természetesen az órabérbe a zsíros borravaló is bele van kalkulálva. De nem bánja, szerinte ez így korrekt.

Azért nem minden fenékig tejfel! A kevésbé talpraesettek és a gyámoltalanabbak is találhatnak munkát, csak az esetleg kevésbé szórakoztató és izgalmas… Anna egy multicég marketingosztályán alkalmi besegítő. Tipikus könnyű fizikai munkát végez, szóróajándékokat csomagol. Van, hogy napi 2000 csomagot is összeállít. Még álmodni is szokott a jól ismert kis ajándékokkal, és a gyomra is felfordul, ha a multicég logóját látja, de nem lázong. Tapasztalat és képzettség nélkül, kiskorúként örül minden kínálkozó lehetőségnek. A 800 forintos órabére is több, mint amire számított.

A fizikai munka a fiúk asztala. Építkezésre, rakodómunkásnak, hipermarketben árufeltöltőnek akár hetekre is el lehet szegődni, bár az órabér (500-600 forint) jelentősen kevesebb, mint az előbb felsorolt munkáknak. Ők persze nem az interneten bóklásznak, hanem építkezésről építkezésre járnak, ahol nem kell szépelegni: fizikai erejük és kitartásuk az egyetlen áruba bocsátható cikkük. Véznák, göthösek, jobb, ha csak kerítésen kívül néznek befelé. Igazi emberpiac ez, amely bizony nem sokban tér el a néhány ezer évvel ezelőtti rabszolgavásároktól.

Az egyik legnagyobb diákmunkákat közvetítő iroda honlapját nézegetve (www.melodiak.hu) hihetetlen profi rendszerbe botlok. Ágazat, terület, képesség és órabér szerint keresheti ki a lelkes munkavállaló a számára passzoló ajánlatot. Napi frissítéssel rengeteg ajánlat között lehet válogatni. Aki dolgozni szeretne, nem ütközhet akadályba.

Persze manapság mások a munkák, mint egy-két évtizede. Akkor a lányok a konzervgyárak előtt álltak sorba vagy gyümölcsöt válogattak, szüreteltek idénymunkásként. Napjainkban a konzervgyárak szinte ostrom alatt állnak a napi megélhetésért, tízezrek remegnek az állásuk miatt. Ki gondol ilyenkor gyerekekre, vidám diákhadra?! Kemény kétkezi munka a földeken, építkezéseken lenne még bőven, de hát, valljuk be őszintén, a mai húszévesek nem szívesen szorongatják napi néhány száz forintért a kapanyelet a 35 fokban.

Ne csodálkozzunk ezen. A diákmunka is pontos lenyomata a kornak.