Nem segélyre várnak

Nótár Zoltánt most is az uborkaföld szélén, az óriási diófa alatt délben pihenő csapata között találom. Indulásuk a hátrányos helyzetű romák munkahelyteremtését segítő Polgár András Alapítvány érdeme. Onnan kaptak majdnem 15 millió forint kölcsönt öt hektár föld tartós bérletére, az uborkatermesztés eszközeire. A parlagon heverő gaztengert napi 12-14 órás munkával pucolták ki, s mikor ott jártam, álltak a támfalak, hízott a tyukodi konzervgyárnak szánt uborka. Igrici polgármestere, Kislászló Csaba is csak bámulta a pompás ültetvényt, és kijelentette: „Mióta Zoli létrehozta a szövetkezetet, jóval kevesebben kérnek segélyt az önkormányzattól!”

– Igen jó évet zártunk – mondja Nótár Zoltán. – Az uborka az én ötletem volt, mert nálunk szinte hiánycikk, és a nyírségi gyár szépen fizetett érte. Az alapítványnak tavaly már egymilliót törlesztettünk, többre nem futotta a rendszer kiépítésének költsége miatt. De idén, szezon végén szeretnénk a teljes kölcsönt rendezni. Lesz miből, hiszen az áradás elkerült minket, az őstermelői igazolványt kiváltott tagok száma már 45, de folyamatosan nő. Idén 2,7 hektárral gyarapodtunk. Egy miskolci egyetemi professzortól béreljük ezt a területet, amibe paradicsomot meg almapaprikát ültettünk. Gyönyörű termést ígér! A paprika is a tyukodi gyárba kerül, a paradicsomot viszont helyben adjuk el. Már sorakoznak érte a kereskedők.

– Tavaly minimálbérért dolgoztak az igrici romák. Az idén mi a helyzet?
– Aki őstermelő lett, a kertészeti szövetkezetben tagként dolgozik. A nagyobb családok nagyobb területet kapnak. A termést leadják a szövetkezetnek, én értékesítem, s az általuk művelt terület haszna az övék. Csatlakoznának hozzánk többen is, de a 7,7 hektár behatárolja a társulást. Már rögeszmém lett a területbővítés mint munkahelyteremtés. Mi bebizonyítottuk, hogy nem segélyből akarunk tengődni, a pályázataim mégis falakba ütköznek. Szerintem a romák sokat emlegetett munkahelyteremtő programjai csak üres szólamok, kormányoktól függetlenül. Engem a politika sose érdekelt. Gyerekkoromtól a földeken napszámért dolgoztam, kitanultam, hogy hol mit érdemes termeszteni, kinek eladni. Sajnos állami földet csak magánszemélyek bérelhetnek, és munkahelyteremtés címén csak multik kapnak támogatást, pedig öt év után sokan odébb állnak. Borsodban 4 milliárdos kormányzati pénzből 5 ezer embernek, legalább száz településnek biztosíthatnának pályázatokkal munkát. Az egyik leghátrányosabb helyzetű kistérség, a mezőcsáti, ahová Igrici is tartozik, 1 milliárd 700 milliót kapott fejlesztésekre. Pályáztam rá én is a szövetkezet nevében, de a települési polgármesterek, az igricit kivéve, azt mondták: „Nótár úr! Ha ez a program ilyen jó, vegyen fel hitelt.” Ravatalozóra, járdára, buszmegállóra van pénz. Ránk nincs. Beállhat aztán a szép buszmegállóba a munkanélküli roma, felszállni úgyse fog, mikor jegyre sincs pénze. Pályáztam a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez is gépvásárlásra. Kijöttek, gratuláltak, az anyagot meg visszadobták „hiánypótlás” címén. Mikor megkérdeztem, milyen hiányt kell pótolnom, azt mondták, majd levélben értesítenek. Azóta is jön a levél. Hát nem érzik a parlamentben, hogy ketyegő bombán ülünk? Mi vagyunk az eltartottak, kitaszítottak, mégse jutnak állami és uniós forráshoz azok a romák, akik akarnak dolgozni? Némi vigasz, hogy idén még szebb termésünk lesz, csakhogy a konzervgyár kevesebbet fizet érte, mert a válság miatt raktáron áll a készlete.