Asszony a buborékban

Katona? Hm… Repülős? No, igen. Ráadásul nő? Ez már döfi! Naná, hogy a lehetséges beszélgetőtársak listáján Sipos Tímea nevére böktem a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső légi bázis alkalmazottai közül.

LakóhelyemHardi Péter2010. 09. 07. kedd2010. 09. 07.

Kép: Kecskemét, 2010. július 01. Sípos Tímea százados, AN-26 navigátor. Fotó: Ujvári Sándor

Asszony a buborékban
Kecskemét, 2010. július 01. Sípos Tímea százados, AN-26 navigátor. Fotó: Ujvári Sándor

Nincs ebben semmi rendkívüli – ülünk le a bázis társalgójában. – Édesapám vadászpilóta volt, ráadásul egy időben a kecskeméti ezred parancsnokaként szolgált. Persze, hogy én is kacérkodtam hát a katonai pályával.

Ennyire egyszerű azért mégsem lehetett, hiszen Tímea elébb az édesanyja foglalkozását követte: szakközépiskolában tanulta ki az egészségügy alapjait. Mikor leérettségizett, tudta, hogy mégsem a gyógyítást választja hivatásául, hanem az ország védelmét. S valóban, a következő néhány évi tanulás során már semmi sem állhatott az útjába, hogy aztán a szolnoki helikopterezred irányítótornyából segítse a pilóták munkáját.

Nagy meglepetés nem várta, édesapja révén pontosan ismerte azt a világot, ahová betagolódott. Munkája a legapróbb részletekig szabályozott, hiszen egyetlen hibás parancs vagy információ rosszabb esetben a pilóta életébe, szerencsésebb körülmények között a milliárdos értékű gép elvesztésébe kerülhet.

– Szabályok között nőttem fel – magyarázza Tímea –, számomra nem probléma a parancs betartása.
– Ennyire szigorúan fogta magát is az édesapja?
– Egyáltalán nem. Mindenki számára ő maradt a jóságos Sanyi bácsi. De a fegyelmet azért megkövetelte, ami katonáéknál természetes.

Miből is áll a katonai légiirányító munkája? Ül a toronyban, figyeli a monitort, útmutatást ad a pilótáknak az ellenséges gép helyzetéről, rávezeti őket a célra, segíti a le- és felszállást. Persze a történet ennél sokkal bonyolultabb, ám nekünk, laikusoknak legyen elég ennyi. A lényeg, hogy akibe kellő mennyiségű kíváncsiság szorult, az előbb-utóbb másra is vágyik.

Tímeát pedig éppen ilyen fából faragták. Ezért a legelső lehetőséget megragadva, tovább képezte magát – az AN–26-os típusú csapatszállító gép oldalán lévő, buboréknak nevezett, átlátszó kitüremkedésben helyet foglaló – navigátornak. Ezzel is rácáfolván arra az ostobaságra, hogy a nők gyengébb tájékozódási képességük miatt ilyesmire eleve alkalmatlanok volnának.

Pilótaként azonban mégsem dolgozik sok nő a légi bázison. Vajon miért?
– A jelentkezők között szép számmal akadnak lányok, ám a rosta rendkívül szűk lyukú, a kiképzés előrehaladtával végül szinte minden nő fennakad rajta – hallgatom a rejtély nyitját. – Az okot nem a fejekben kell keresni, hanem az izomzatban. A vadászpilóta óriási fizikai megterhelésnek van kitéve, azt csak a férfiak bírják.

Van azonban még egy jelentős különbség a férfi és a női katonák között. Éspedig az, hogy az utóbbiakból általában feleségek és anyák válnak. A feleség szerepéről Tímea csak annyit mond, hogy egy megértő társsal a hétköznapi nehézségek könnyedén megoldhatóvá válnak. Hároméves Mátéja pedig érzése szerint semmivel sem szenved nagyobb anyahiányban, mintha anyuja bármilyen más foglalkozást űzne. Az igaz: ha parancsba kapja, hogy mennie kell, akkor nincs apelláta, ám a munkája általában kiszámítható.

– És hosszabb utak esetén?
– Ilyenkor az apukája vigyáz rá. Ha úgy adódik, hogy ő sem ér rá, akkor jön a papa és a mama. Mint a múltkor is egy törökországi utunk során, amikor meghibásodás miatt egy helyett három napig kellett kint maradnunk. Ezek azonban szerencsére a ritka kivételek.

Ezek is érdekelhetnek