Örömködés pécsi módra

A Zene Világnapja szenzációjaként beharangozott Örömzene-örömtánc megakoncertek és a Nap dala már több mint egy hónapja felkeltette a kíváncsiságomat, mikor megtudtam, hogy milyen zenészek vesznek majd részt benne. A dalt Szirtes Edina Mókusnak köszönhetjük – az ő neve még nem mondott semmit –, aki olyan művészek közreműködését kérte, mint például Novák Péter, Csík János, Falusi Mariann, Ferenczi György. A koncertekre azonban délután ötig várni kellett, de unatkozni nem volt lehetőség – hogy is lehetne egy kulturális fővárosban?

Kegyes volt az időjárás hozzánk – vagy csak az esőűző esőkabátok végezték jól a dolgukat? –, szép őszi időben vághattunk bele a programáradatba. Ahhoz, hogy a Pécsi Kesztyű legendás márkáját és reklámját ismerjem, úgy tűnik, túl fiatal vagyok, de idősebb társaim meghatottsággal vegyes tisztelettel lépték át az újonnan felavatott bolt küszöbét. Nem is csoda: a kesztyűcsodák engem is percek alatt levettek a lábamról. A minimalista stílusban kialakított üzlethelyiségből pedig csak úgy árad az elegancia és a luxus. Az ötven kiállított darab külön-külön fülkében kapott helyet – nem is lett volna szabad őket közös fiókba, polcra suvasztani, megsértődnének, hiszen mind önálló személyiség.

Az impozáns megnyitó után sajtótájékoztató következett volna az esti előadások rendezőivel – Nagy Józseffel és Döbrei Dénessel –, az eseményre azonban meglepően kevesen futottunk be. Az esti előadáson azonban már mindenki ott volt:, a világhírű Nagy József Regionális Kreatív Műhely előadása pedig kimerítette az érdekes fogalmát. Eddig úgy voltam vele, hogy szeretem a kortárs táncművészetet és a mozgásszínházat. Az előadás láttán úgy tűnik, mégsem rajongok annyira érte… Vagy csak másképp értelmezem e két fogalmat?

A Zene világnapja alkalmából rendezett koncertek viszont nem okoztak csalódást. A jeles eseményre írott-szerzett Nap dala és annak mind a tizenöt perce zseniális volt – Szirtes Edina Mókus neve ezek után már nagyon is sokat mond. Az ezután fellépő művészek is hozták a tőlük elvártat. A napot pedig méltán zárta a Csík zenekar és vendégeik. Ha nem is táncolt a Kossuth téren mindenki, de a ritmusra való egyenletes hullámzást könnyen felfedezhettük.