A kínaiak már a hotelben vannak

Voltak, akik meghatódtak, vannak, akik aggódnak. Bár megszokhattuk már, hogy globalizált világunkban nagy a jövés-menés – ha akarunk, Bécsben cukrászdát nyithatunk vagy a Sárga-folyó partján üzemeltethetünk halászcsárdát.

Azért elevenítsünk fel néhány emlékezetes momentumot a szálló múltjából. Az első ötlet egy fürdő terve volt, melynek a termálkútját 1927-ben kezdték fúrni. De ha már lúd, legyen kövér – nekiláttak egy szálloda építésének is. Ugyanazok a tervezők – Sterk Izidor, Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin – álmodták meg, akik a fővárosi Gellért Szállót is megtervezték. Az 54 Celsius-fokos víz 948 méterről tört elő, s nemcsak lubickolásra kiváló.

A Tisza szálló fogalom lett a megyében, Horthy Miklós kormányzó családja is gyakorta időzött ott Kenderesről. Az egyik Horthy-fiúnak – szól a legenda – egyik éjszaka szivarozhatnékja támadt, a trafikosnőt a lakásán a segédtiszt költötte fel a doboz pöfékelni valóért. Megérte a korai ébredés, mert – így tartja a fáma – egy ökör árát kapta borravalóul. Aztán jött a háború, hullottak a bombák a szálló környékére, a célpont a közeli Tisza-híd volt. Hánykolódott az épület, akár az óceánjáró, de becsületére legyen mondva, kibírta. A Vörös Hadsereg kórháza lett, aztán ismét szálló, ám aki az ötvenes években ott megfordult, attól megkérdezték, miből telik neki „dőzsölésre”. Amikor egy leves, a második fogás és a sütemény 3 forint 60 fillérbe került, a korsó sör pedig 1,50-et kóstált… Móricz Zsigmond fiákerrel érkezett az állomásról, s a fürdőben a medence peremére rakatta a kisfröccseit. A vendégkönyv Szabó Pál, Mesterházi Lajos, Déry Tibor, Tamási Áron, Ferencsik János, Dobi István nevét őrzi. No és hozzá szinte az egész színi világét, Mensárostól Törőcsikig.

Hát ezért aggódik a szolnoki polgár. Az ígéretek szerint azonban nem kell rettegni, a főnök az a Peng asszony lesz, aki már húsz éve él Magyarországon, s ragaszkodik ahhoz, hogy Piroskának szólítsák. A tulajdonosok garantálják a múlt tiszteletét, a panorámaliftet, a négy csillagot.

Miért ne hinnénk el, ha most még némi sajgást is érzünk a szívünk táján...