Jogellenes a bódébontás, de jogos

Jogellenesen bontotta le a város a kereskedők pavilonjait, meg kellett volna várni a bontási per eredményét – mondta ki a Szegedi Városi Bíróság kedd délután. Mint azt korábban megírtuk, a város évek óta perben áll néhány kereskedővel, akiknek a 70-es évek eleje óta ideiglenes pavilonjaik álltak a piactéren. Szeged uniós támogatással a belváros rekonstrukciós programja keretében újjáépítette a Mars teret, ott több új csarnokot is felhúzott, azonban a tisztázatlan jogi helyzetet évekig nem tudta rendezni a pavilonok tulajdonosaival.

Az ügyben peres ügyek tucatjai folytak. Tavaly év végén az önkormányzat az egyik, általa egyébként elvesztett per indokolására hivatkozással „áthelyeztette” a kereskedők pavilonjait. Ezt azzal indokolta, hogy az adott perben a bíróság kimondta, hogy a pavilonok nem minősülnek épületnek, hanem ingóságok. Ezek után a bontási perben, amelyben akkor éppen a másodfokú bíróság visszaküldte az ügyet első fokra, az önkormányzat elállt a keresetétől - nem úgy a kereskedők. A per folytatódott, a kereskedők az eredeti állapot helyreállítását és kártérítést kértek. Időközben felépült a piaccsarnok, viszont augusztusban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megtagadta az 1,8 milliárdos belváros-rekonstrukciós program támogatási szerződését arra való hivatkozással, hogy a Mars tér nem per és igénymentes.

A város kényszerhelyzetbe került: vagy igyekszik egyezséggel lezárni a pert, vagyis kifizeti a kereskedőket – akik nem tudni pontosan, mennyi pénzt kérnek a megélhetésük elvesztéséért –, vagy eleshet az uniós támogatástól. Bár Botka László polgármester azt nyilatkozta, hogy a harmadik lehetőség, hogy beperlik az NFÜ-t az EU megfelelő fórumain, de ez nem változtat azon, hogy a város a mondott 1,8 miliárdot – amelyet már elköltött – kénytelen huzamosabb ideig nélkülözni, míg a kivitelezők felé kénytelen helytállni.

A most született újabb elsőfokú ítélet gyakorlatilag a városnak kedvező, még akkor is, ha a város keresete is elutasításra került, vagyis technikai értelemben az önkormányzat pervesztes. A bíró úgy ítélte meg, hogy a kereskedőknek megszűnt a bérleti joga, földhasználati jogot nem szereztek, mert nem is szerezhettek, tehát tulajdoni részjogosultságot érintő igényük a Mars térre nincsen. A város jogellenesen bontatta le a pavilonokat tavaly, mert ezt csak a bontási keresetét helybenhagyó ítélettel tehette volna meg. Az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, kártérítésre igényt tarthatnak a kereskedők, azonban az összevont pertárgyérték nagysága miatt ezt egy külön perben a megyei bíróság tudja elbírálni.

A bíróság nem ejtett szót az egyes pavilonok státuszáról, holott a másodfok azzal küldte vissza az ügyet első fokra, hogy minden egyes pavilon esetében külön meg kell határozni, hogy ingatlan-e vagy sem. Ehelyett a problémát a bíróság onnan közelítette meg, hogy lehetett-e olyan joga a kereskedőknek a terület használatára, amely abból fakadt, hogy oda ezeket a bodegákat felhúzták. Ez a huszárvágás jelentősen rövidítte az eljárást, amit szintén a városnak jön jól. A vacillálás eredménye az lett, hogy a kereskedőknek nem volt földhasználati joguk, így a bódék épület vagy ingóság voltára vonatkozó, és további vitára okot adó szakértői vélemények teljes egészében figyelmen kívül kerültek.

Amennyiben az ítélet jogerős maradna – ami valószínűtlen –, akkor a Mars tér per- és igénymentes lenne, vagyis nem lenne további akadálya a támogatási szerződés aláírásának az NFÜ-vel. Ugyanakkor a bódék lebontásáért a kereskedők egy másik perben kapnának kártérítést, bár vélhetően kevesebbet, mint amit az uniós támogatás elvesztésének árnyékában a várostól ki lehetne alkudni. A kereskedők biztosan fellebbeznek, az újabb másodfokú eljárás időtartamát nem könnyű megtippelni. Az eredményét még nehezebb: az elsőfok csak részben fogadta meg a másodfok utasításait, ugyanakkor a mostani ítélet alapvetően a kereskedők kártérítési igényeit elismerte, pusztán a várossal szembeni alkupozíciójukat döntötte romba.