Hogyan fér meg Kun Béla és Zrínyi Miklós?

Marx, Engels, Lenin, Kun Béla, Mező Imre mellett jól megfér Petőfi Sándor, Jókai Mór, Arany János, Zrínyi Miklós és Dózsa György. A falubelieket ez egyáltalán nem zavarja, s nem is nagyon akarnak szakítani a dicstelen múlttal.

Jakabszálláson bandukolok, a Kun Béla utcában. Összetalálkozom a postással, épp a családi pótlék bankóit számolja le egy madárcsontú anyukának. Őket akarom először kérdezni, miként vélekednek arról, hogy egy kommunista politikus neve szerepel a leveleken. A postás nem nyilatkozhat, az asszonyka pedig sarkon fordul és siet vissza a lakásba az őrizetlenül hagyott kisbabájához – így hoppon maradok.

Sebaj, el tudom képzelni, mit mondtak volna, hiszen hajdanán én is a Kun Béla utcában laktam. Szülőfalumban, Kocséron jutott ez osztályrészemül, a 7-es számú ház volt a miénk. Aztán a rendszerváltás körül a Tanácsköztársaság véreskezű vezetőjét száműzték az utcatáblákról, helyébe a magyar romantika jeles írója, Jókai Mór lépett. Csak egyvalamit nem értek azóta sem: hogyan lett a 7-esből 8-as, páratlanból páros a házszámunk?!

►

Káldi Imrének nincs ilyen dilemmája a jakabszállási portáján. Megkérdezem tőle, tudja-e, ki volt Kun Béla. Kitérő választ kapok, védekezésül azt is odabiggyeszti: sosem érdekelte túlságosan a történelem.

– Teljesen mindegy, minek nevezzük az utcát – mondja rezignáltan, kis pihenőt tartva a gereblyézésben. – Nem azon múlik, hogyan néznek ki a házak. Lehet gyönyörűséges neve egy utcának, de semmit sem ér, ha közben lepusztultak az ingatlanok. Mifelénk aránylag rend van.

A lakosság többsége nem is akarja a múltat eltörölni. Ha nem zavarja őket, minek vernék magukat pluszkiadásba?!
– A lakcímkártya cseréje ingyenes, helyben is megoldható – oszlatja el a tévhitet Hegedűs Gáborné, Jakabszállás jegyzője. – Valójában csak a földhivatali ingatlan-nyilvántartásban szereplő lakcím átírásáért kell fizetni, helyrajzi számonként hatezer forintot.

A jegyző asszony meséli, néhány éve már felvetődött a téma a testületi ülésen is. Véleményeket kértek a helybeliektől, akik azt hangoztatták, maradjon minden a régiben. A legutóbbi választások után, a decemberi falugyűlésen megint szóba hozta valaki a helyzet tarthatatlanságát, de a lakosság nem tágított eredeti álláspontja mellől.

– A megszokás nagy úr – jegyzi meg Hegedűsné. – A képviselő-testület saját jogon is dönthetne, de ez nem volna korrekt, hiszen mégiscsak a választók érdekeit kell szem előtt tartanunk. Egyébként sem tudnánk a felmerülő költségeket magunkra vállalni, hiszen ilyesmire végképp nincs pénze az önkormányzatnak.

►

Sétáljunk tovább a Kun Béla utcában, ami a Lenin utcába vezet. Ez már a falu széle, sátortetős házak váltogatják egymást, rendezett és kevésbé rendezett kertekkel. Az 5-ös számú portán Mészáros Jenőt metszőollóval a kezében találjuk, kihasználja a pár napos jó időt.

– Volt itt már aláírásgyűjtés is, hogy tüntessük el Lenin nevét – idézi fel a közelmúltat a leszázalékolt férfi. – De ezt csak három-négy utcabeli forszírozta, mindenki másnak megfelel a régi elnevezés. Engem nem zavar. Én azt tanultam: Lenin élt, él, élni fog! Persze hivatalos helyeken csodálkoznak, hogy még létezik ilyen utca. Nemrég a kecskeméti kórház sürgősségi osztályán jártam, ott is összecsapták a tenyerüket.

– Milyen új utcanevet tudna elképzelni?
– Semmiképpen nem olyan kacifántosat, amit javasoltak. Valami iskolaalapító, ha jól emlékszem, Waldorf lett volna. Ki se tudnák mondani az idősebbek.

Mező Imrével könnyebben boldogulnak – hangzik a profán filozófiai elemzés. A kommunista politikus az 1956-os forradalom idején a Köztársaság téri eseményekben játszott szerepet. Ez azonban a hetvenéves Kopjár Károlyt nem nagyon érdekli. Azt mondja, rendszerek jönnek, rendszerek mennek, folyton lehetne cserélgetni az utcatáblákat…

►

A falu másik végében is kísért a szocializmus szelleme. A német baloldali filozófusok, Marx Károly és Engels Frigyes nemcsak életükben kerültek közel egymáshoz, hanem a térképen is: két párhuzamos utcát neveztek el róluk. Az eligazító tábla a katolikus templom sarkán áll, annak pedig különös bája van, ahogyan a nyíl alakú információs plasztiklapra festett település címeréből „irányt mutat” Szent Jakab apostol, a helység védőszentje, mellette pedig ott díszeleg fekete betűkkel Marx és Engels neve. Elvtársuk, Lenin jóval távolabb esik tőlük, elválasztja őket a bugaci vasútvonal.

– Lenin az orosz birodalom sírásója volt. Megérdemli, hogy a XXI. században utca viselje a nevét? – kérdezi a 75 esztendős Fekete János plébános, akihez azért csöngetek be, hogy elmélázzunk kicsit a történelem vitatott hősein. – A leninizmus megteremtője azt hitte, megmenti az országát, de nem értett a gazdaság törvényeihez, nem is csoda, hogy az általa kreált rendszer bukáshoz vezetett.

– Marx és Engels?
– Ők se voltak jobbak. Szédületes hiba volt az elveiket dogmává tenni. Jobban tették volna, ha értelmesebb dolgokkal foglalkoznak.

– A szocializmus idején istenítették őket!
– Marx, Engels, Lenin: ők voltak a szentháromság.

– Nem egyházi értelemben…
– Arra szövetkeztek, hogy tönkretegyék az egyházat. Magam is a dolgozó nép ellensége voltam. Nyárlőrincen, Rákóczifalván, Felsőgödön és Csépán szolgáltam a híveket, szinte mindenhol csak megtűrt személynek tartottak. Jakabszállásra 38 éve jöttem, itt nem bántottak annyira.

Az atya szerint sokan szégyenkeznek a lakcímük miatt. Kun Béla helyett Kun utcát mondanak, Mező Imréből Mezőt, Népfrontból pedig Népet kreálnak. Marx, Engels, Lenin még maradt, mivel is helyettesíthetnék őket, a rövidítésnek sem lenne értelme. Az pedig a beletörődés jelének is felfogható, hogy a faluban új eligazító táblákat helyeztek ki. Mívesek, tetszetősek – bár elég furcsán hat Kun Béla és Jókai Mór egymás mellett...