Szívességbank: cserebere kalákában

– Ahogy én élek, azért mások fizetnek, csak hogy belekóstolhassanak a falusi turizmusba – büszkélkedik Máthé Orsi. Vá­rosi lánynak is nevezhetné magát, mert sokáig a fővároshoz kötődött az élete, de ott is a zöldmozgalmakhoz vonzódott. Gyerekkorában megfogadta, hogy falun fog élni.

Néhány éve az Eger melletti Bátorba költözött, ahol azt tapasztalta, hogy a falu már nem olyan szerves közösség, mint hajdanában. Felütötte a fejét a viszálykodás, és az utolsó intézmény, az óvoda is bezárt. Orsi itt megvalósította régi álmát, amely egy szívességbank.

– Amiben csak lehet, igyekszünk önellátásra törekedni. A kalákakör tagjai közt nem pénz forog, hanem különféle munkák és termékek. Nem csupán arról van szó, hogy én segítek neked, és te visszaadod. A szívességet nem föltétlenül annak adom vissza, akitől kaptam. Csak az a lényeg, hogy a körön belül egyensúly legyen. Megesett például az is, hogy szóltam, tetőt kéne cserélni a házamon, és máris odasereglettek annyian, hogy három nap alatt végeztünk a munkával. Máskor kézműves foglalkozást szerveztünk, csigatészta gyártásába kezdtünk vagy éppen közös gyógynövénygyűjtő utakra indultunk. Még arra is szakítottunk időt mi, asszonyok, hogy kökénylekvárt főzzünk együtt.

– Ez elég babrás munka, de együtt jobban bírtuk – meséli Orsi, akinek sikerült összehoznia az együtt tanuló, dolgozó közösséget. Egy furcsa tapasztalatot azért szerzett: miközben rótta az egységeket a cserekör füzetébe, kiderült, hogy az emberek könnyen segédkeznek, ám annál nehezebben kérnek.

A Bátori Kaláka ötletét egy sikeres pályázatuknak köszönhetően két éven át a Norvég Civil Támogatási Alap segítette. Így arra is volt módjuk, hogy biogazdaságokat és ökofalvakat látogassanak végig, és okuljanak az ott látottakból. Idén újabb közös vállalkozásba fognak, egy közösségi kert megművelésébe kezdenek. Ezen a másfél hektáros területen, melyet az egyik tagjuk ingyen bocsátott a rendelkezésükre, a bátori hideg éghajlathoz idomulva bogyós gyümölcsöket, tájfajta zöldségeket termesztenek majd.

Nemcsak terményeket, hanem vetőmagvakat és palántákat is csereberélnek a kaláka tagjai. A közös kertben palántanevelő fóliasátornak és zöldségeknek is lesz helye. A tápiószelei agrobotanikai intézettől olyan magvakat kaptak, melyekkel az észak-hevesi tájra jellemző fajtákat terjeszthetik el. Máthé Orsi egyik kedvence például az ökörszív paradicsom, amely igazi mátrai fajtaként ismert. Még a biotermesztés szabályait is szeretnék meghaladni és kizárólag vegyszermentesen gazdálkodnak majd. A permakultúrát szeretnék meghonosítani, amit a „lusta kertész módszerének” is neveznek. A kártevőket legfeljebb a növénytársításokkal tartják távol.

– Nem szeretném kritizálni a városlakókat, de óhatatlanul is eltávolodnak a természet közeli élettől. Sokan még a kakaskukorékolást is betiltanák. A főváros nyolcadik kerületében megesett, hogy a környezetismeret-dolgozatban a kisdiákok a legjobb szándékkal azt írták: a csirke kültakarója a nejlon. Abban is biztosak voltak, hogy a tojás gyárban készül – meséli Orsi. Elhatározta, nyárra életmódtáborba várja a nebulókat a portájára, ahol nemcsak csirkét, de gyöngytyúkot, kecskét, sőt lovat is láthatnak élőben.