Aranyat érő fekete gyémánt

Sokan rácsodálkoztak az Aranyszarvas-gomba Kft. standjára a kézműves magyar élelmiszerek legutóbbi vásárán. A standon láthattunk legalább húszféle üveges konzervet vagy félkonzervet, és szinte mindegyikben szarvasgomba rejtőzött. Az a ritka erdei csemege, aminek kilóját nyolcvanezer forint körül árulják pár hazai piacon. A drágaságból jut külföldre is, hogy a gasztronómiában homorítsanak vele a mesterszakácsok. Az ő példájukat követve két fiatal magyar szakács, Őszi Balázs és Dunszt Zsolt úgy döntött, hogy egy vállalkozást alapoznak erre a rücskös, fekete gyémántra. Szerintük hazánk szarvasgomba-nagyhatalom, és ezt az értéket meg kell mutatni a nagyvilágnak is.

A két fiatalember négy éve hozta létre a vállalkozást, de előtte két-három éven át kísérleteztek a termékekkel. Az alapítók közé pedig bevontak egy jó kapcsolatokkal rendelkező kereskedőt és egy szarvasgombavadászt is, aki kutyája segítségével gondoskodik az alapanyagról. Ezentúl még kapcsolatban állnak a Dunakanyar Szarvasgomba Egyesülettel is. Ma már több mint húszféle terméket készítenek, saját receptúra alapján. Őszi Balázs szerint így azok is megismerkedhetnek a szarvasgomba ízvilágával, akik frissen nem jutnak hozzá. De ha be is szerzik, nem biztos, hogy szakszerűen használják fel, hiszen a szarvasgombát leheletvékonyan kell szelni vagy reszelni az ételekre, mivel fűszerként szolgál.

Azzal bolondítják meg például a pesztót, amivel aztán leveseket, főzelékeket, mártásokat, salátaönteteket lehet tovább ízesíteni. (A pesztó az olaszok kedvenc fűszerkrémje, ami bazsalikomlevélből, hidegen sajtolt olívaolajból, fenyőmagból, parmezán sajtból és fokhagymából készül.) A szarvasgombától új ízt kap a szőlőmagolaj, a balzsamecetszósz is. A lekvárok világát pedig már önmagában is izgalmassá teszi a cékla, a paradicsom, a sárgarépa vagy a lila hagyma, de hogy ezeket még fel is lehet dobni egy kis fűszerrel, az már a gourmandok számára is újdonságnak hathat. A kísérletező kedvű szakácsok még a mangalicazsírt, a marcipánt is beszarvasgombázzák, sőt találtak egy vállalkozó szellemű hentest, aki a kolbászba is bedolgozza.

Az olívaolaj kivételével a legtöbb alapanyagot hazai termelőktől szerzik be, a lekvárt például Szatmárból, a hagymát Makó környékéről. A gyártásnál mindig személyesen ott vannak, hiszen még nincs saját feldolgozójuk. Amint ez megtehetik, építenek: úgy látják, nagy jövője lehet ezeknek a speciális, prémium kategóriájú élelmiszereknek. Egyelőre fontosnak tartják a fogyasztókkal való közvetlen kapcsolatot, a személyes árusítást, de termékeik kaphatók már delikátboltokban, sőt egy-két áruházláncban is. Ugyanakkor beindult az export is, főleg az osztrákok, a németek és az angolok érdeklődnek e különlegességek iránt.