Ki nevet a csőd végén?

– A kormányzatnak a rendszeres önkormányzati és banki jelentésekből többé-kevésbé pontos adatok állnak a rendelkezésére arról, mennyi az önkormányzatok adóssága, és hogy milyen ennek az összetétele – mondta el a Szabad Földnek dr. Kovács Róbert, a Helyi Obszervatórium nevű, önkormányzatok monitorozásával foglalkozó civil szervezet ügyvezető igazgatója. – Az más kérdés, hogy ez sok vagy kevés, beszélhetünk-e túlzott eladósodottságról.

Forint helyett fillérek
– Két különböző problémacsoportról van szó – tudtuk meg Zongor Gábortól, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkárától. Az egyik azokra a kisebb – de jellemzően 1500 főnél nagyobb – településekre vonatkozik, amelyeknek nem volt elég forrásuk fenntartani az intézményeiket, és ezért az úgynevezett önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatási keretéből (önhiki) kaptak kiegészítő támogatást. Már az önhiki intézményesítése jelezte, hogy az önkormányzatoknak juttatott források nem elegendőek a kötelező feladatok ellátására. Hogy mennyire nem, azt jól mutatja, hogy a végén már az önkormányzatok egyharmada kalkulálta be rendes éves költségvetésébe az önhikit.

Az előző Orbán-kormány idején bevezettek egy másik, belügyminisztériumi keretet is, amelyekből azokat az önkormányzatokat segítették ki, amelyek nem teljesítették az önhikihez szükséges feltételeket, mégis rászorultak a „Pintér-forintokra”, utóbb „Lamperth-fillérekre”. – Ez tovább rombolta az önkormányzatiságot: nem a tevékenységük, tényleges helyzetük alapján jutottak kiegészítő forráshoz a települések, hanem a szerint, hogy hogyan tudtak helyezkedni – véli Zongor.

Azokat a kisebb önkormányzatokat, amelyek erejükön felül igyekeztek intézményeket fenntartani, elsősorban a közszolgáltatók hitelezték meg. Zongor Gábor szerint a mostanában induló adósságrendezési eljárások jelentős része mögött az áll, hogy a szolgáltatók elvesztették a reményt, hogy a pénzükhöz jutnak.

Akik nagyban játszottak
Ugyanakkor az adósság tömegét nem a kistelepülések hozták létre, hanem a nagy játékosok: megyei jogú városok, megyei önkormányzatok. – A jellemzően devizakötvény-kibocsátásból befolyt összeget alapvetően három célra fordították: fejlesztéseket finanszíroztak belőle, tartalékoltak, illetve a működésre fordították – magyarázza dr. Kovács Róbert. Az uniós pályázatokhoz önerő kellett, ami abban az esetben megfelelő felhasználása a pénznek, ha az megtakarítást vagy bevételt hoz. Hogy abból az üzletből miként jöttek ki az önkormányzatok, amikor devizát váltottak át forintra, és így kamatoztatták, arról nem lehet biztosat tudni.

– Azt mondják sokan, a forint- és a devizakamatok közti különbség miatt a mai napig valahol a nyereség környékén vannak, akik ezt csinálták. Az önkormányzatok könyvelési rendszere nem teszi lehetővé, hogy ebben a kérdésben világosan lássunk. A legnagyobb baj, hogy a pénz jelentős része, elsősorban a megyei önkormányzatoknál, működésre lett fordítva. Drága hitelből működtették az önkormányzatot, úgy, hogy ennek nem látszik a fedezete.

A kötvénykibocsátással más problémák is vannak: az egész ötlet egy kiskapura épül. – A közszféra minden beszerzése nyolcmillió forint felett közbeszerzés-köteles, így a hitelfelvétel is. Valamilyen okból a zártkörű kötvénykibocsátás, amely több százmilliós tétel, nem közbeszerzés-köteles, vagyis az önkormányzatnak nem kell több, világosan összehasonlítható ajánlatot bekérnie. Ezt a rendelkezést semmi nem indokolta, és ezen a kiskapun az önkormányzatok elmenekültek a szürkezónába. Az adósság mértéke önmagában nem lenne probléma: azzal van a gond, ahogyan eladósodtak az önkormányzatok, és amire a pénzt fordították.

Mire elég 31 milliárd?
A most beharangozott 31 milliárdos segélycsomagot a működési nehézségekkel küzdőknek szánták. Az ígéretet konkretizáló rendelet egyedi elbírálást tesz lehetővé egy tárcaközi bizottság számára. A rendelet tartalmazza az elbíráláshoz szükséges irányelveket: egyebek közt hatvan napon túl lejárt közüzemi tartozás, kötelező feladatellátás finanszírozási hiánya esetén lehet pályázni, és vannak bizonyos feltételek, amelyek megléte elősegíti a kérelem kedvező elbírálását.

Ugyanakkor a feltételek kevésbé merevek, viszont a szabályok alapján az sem kérhető számon a döntéshozón, hogy az egyik település miért nem kapott pénzt, ha a másik igen. Bár a 31 milliárd háromszorosa a volt önhiki és a belügyminiszteri keret összegének, ugyanakkor a Gyurcsány-kormány által kiéheztetett megyei önkormányzatok is ebből a tálból szedegethetnek – így nehéz eldönteni, hogy a kicsiknek több marad vagy kevesebb.

– A keret úgy lett 31 milliárd, hogy ennyit találtak a kasszában – mondta Zongor Gábor. – Ez nem oldja meg a gondokat, de üzenet a közszolgáltatók felé, hogy legyenek türelemmel, megkapják a pénzüket. A problémák valódi megoldására sokkal több munkát kell fordítani. Tudjuk, léteznek belső kormányzati tervek a strukturális átalakításra, illetve bizonyos szolgáltatások államosítására: viszont még mindig nem kezdődött meg a nyílt párbeszéd a kormányzat és az önkormányzati szféra között.