Talán többet tudnak a holtak?

Szeszélyes ugyan az április, egyszer az eső, másszor a napsugarak záporoznak, de ezt már megszokhatta az ember. A szeleket is – de hogy most már nálunk is tornádók pusztítsanak!? Márpedig április elején Botpaládon minden bizonnyal tornádó pusztított. Míg a falu csendben aludt, a szélső házaktól száz méterre lévő temetőben összevissza borogatta a sírköveket.

Úgy este tíz óra táján kerekedett a vihar, de túl nagy feneket nem kerítettek neki a paládiak, hiszen vihar volt máskor is, s lesz is, míg világ a világ. Tomsics József se tulajdonított neki különösebb jelentőséget. A nyugdíjas határőrtiszt csak másnap tudta meg a tévéből, hogy mi is volt az a különös éjjeli zúgás. Mint mikor a tenger morajlik, mélyen, megállíthatatlanul: úgy tört rá a vihar a temetőre.

– Először nem is akartam hinni a televíziónak, hogy pont a mi csendes falunkban történt mindez – mutat körbe kint a temetőben, ahol néhány munkás segítségével próbálja meg felállítani a rokona sírtábláját. – De akkor már jöttek a szomszédok is, pillanatok alatt felbolydult a falu. Szaladt mindenki, hogy lássa a drámát, mert az volt, nekem elhiheti. A százötven sírtáblának több mint a fele a földön feküdt, felfoghatatlan, hogyan bírt el velük a szél.

A nehéz fejfák jó része még mindig a földön. Van, amelyik megúszta ennyivel, de a többség összetörve. Az egyik különösen súlyos tábla alatt két betongalamb, ők már sose repülnek együtt a lent nyugvó lelkével. Még az se biztos, hogy egyáltalán fel fogják-e állítani a táblát, mert a rokonok rég elkerültek Paládról, sokuknak a címét se tudják a faluban.

– Pedig a helyreállítás a hozzátartozókra vár, hiszen az önkormányzatnak sajnos ilyesmire nincsen pénze – mondja a falu polgármestere, Gyurkó András. – Még azt se igen tudjuk, mi lesz a kerítéssel, pedig azt mindenképpen meg kell javítani. Ha nem is most, de a tél előtt igen, hiszen a mezőről betérő vadak a megmaradt fákat, bokrokat is tönkretehetik.

A sírkert legnagyobb fáján, egy évszázados fenyőn már nem lehet segíteni, tövestül csavarta ki az orkán, ami felettébb furcsán viselkedett. Alig fél futballpályányi területen garázdálkodott, de ott olyan erővel, amit soha eddig nem tapasztaltak erre: a temetőkerítés betonoszlopait is úgy törte össze, mintha gyufaszálból lettek volna. A drótkerítés túloldalán viszont sértetlen minden. Rejtély, miért csak a sírkertet bántotta.

A holtak talán többet tudnak.