Energiatakarékos tanyaváros

Három tanya, összesen 567 millió forintért, amelynek a kilencven százalékát az úgynevezett norvég alap állta – címszavakban így lehetne összefoglalni azt a történetet, amely május elején zárult, és amelyről a projektvezetőtől, Fodor Csabától értesültünk.

Az eredeti tervek, amelyeket a mórahalmi pályázatírók még a kétezres évek elején dolgoztak ki, olyan energiatakarékosan működtethető mintatanyákat tartalmaztak, amelyeken mérni lehet egy család energiafelhasználását, és ezzel utat mutatnak a korszerű tanyák építése felé. A 2005-ben kiírt norvég finanszírozású pályázat azonban a megújuló energiák használatára koncentrált, így került a tervbe termálkút és napkollektor.

Szintén a pályázat kedvezőbb elbírálása miatt kellett komoly üzleti tervet is készíteni az épületekre, egyre több bevételt előirányozni, míg a végén egy három mintatanyából álló komplexum alakult ki, amelyhez hozzátartozik az ólaktól kezdve az üvegházon és a kereskedelmi szálláshelyen keresztül a napenergiával működő aszalótól a helyi növényváltozatokat tartalmazó bemutatókertig és madárházig minden, amit csak el lehet egy tanyán képzelni. Mivel azonban három tanya nem tudja kihasználni egy termálkút kapacitását, a rendezési tervben már szerepel egy nyolcvan-százhúsz lakásos, úgynevezett mediterrán sorházas termálfalu, sőt a közelbe költöztetnék a városi sportlétesítményeket is. Nyilván így néz ki a XXI. századi tanya…

De térjünk vissza a most befejezett szakaszhoz. Egy lakó-, egy gazdálkodó és egy úgynevezett közösségi tanya épült. Az első és a második L alaprajzú épület, kicsit a hagyományos tanyákra hasonlít, kétgenerációs családok számára készült; az utóbbihoz gazdasági épületek, ólak, egy ezer négyzetméteres üvegház is tartozik, de idénymunkások elszállásolására is alkalmas. A közösségi tanyán melegítőkonyha, szálláshelyek és előadótermek vannak, itt konferenciákra és egyéb eseményekre kerülhet sor. Az épületek mind energiatakarékosan fűthetők, közelítik a passzívházszabványt, amelyet azért nem érnek el, mert a passzívházat a benne lakók testhője, illetve a bent használt gépek hője fűti – itt viszont nem lesznek állandó lakók.

Ezzel el is jutottunk ahhoz a kérdéshez, amelyre a pályázatban nyilván határozott, a valóságban csak bizonytalan válaszok vannak: mit is lehet kezdeni ezekkel a mintatanyákkal, amelyeknek az árából három-, uszkve négyszáz hagyományos tanyát lehetne vásárolni? Hiszen az ólakat meg kell tölteni állatokkal, az üvegházat zöldséggel; mindezeket valakinek gondoznia kell, a terményt és a húst értékesíteni, a közösségi tanyára programokat szervezni. Fodor Csaba szerint a tanyák üzemeltetése legalább öt-hat főnek ad majd feladatot, esetleg egy gondnokcsalád ide is költözhet. A komplexum végső formájában valószínűleg egy olyan hely lesz, amely egyszerre mutatja a régi tanyasi életet, programot nyújt a fürdő miatt Mórahalomra látogatóknak, vendéglátóhelyként funkcionál – az ólban röfögő mangalicát a helyben kialakított vágóponton fel is dolgozzák a turistáknak –, és alkalmas a megújuló energiákat illető tapasztalatszerzésre is.