Égzengést hoz a hőség

Nem mindenkinek adatik meg, hogy egy árnyas fa alatt üldögélve vészelje át a tikkasztó délutánokat. A panellakásban már a nyár első meleg napjaiban tűrhetetlen a forróság, panaszolják olvasóink, ezért praktikus és főleg takarékos megoldások iránt érdeklődnek. A légkondicionálót ugyanis sok család nem engedheti meg magának, sőt akadnak olyanok is, akik rendre megbetegszenek a jeges fuvallatot fúvó berendezések közelében.

Szerencsére apró trükkökkel és viszonylag kis befektetéssel is elviselhetővé tehetjük lakásunk hőmérsékletét. Először is a nyári hónapokban megéri a pacsirtákkal kelni: a lakást ugyanis a hűs hajnali órákban érdemes alaposan kiszellőztetni. Utána pedig jöhet az elsötétítés: csukjuk be az ajtót, ablakot, engedjük le a redőnyöket. Ha „napelhárításról” van szó, a zöld megoldások hívei az úgynevezett naphálóra esküsznek, amit kívülről szerelnek az ablakokra, és akár 5-6 fokkal hűvösebbé tudják tenni vele a helyiséget. A megjelenésében leginkább a szúnyoghálóhoz hasonlító rolós szerkezet előnye, hogy már kívül visszaveri a hőt. A belső árnyékolók ugyanis szinte magukba szívják az ablaküvegen betűző napfény melegét, és azt besugározzák a szobába. A napháló viszont még odakinn kiszűri a kellemetlenül forró napsugarak kétharmadát.

Aki családi házban él, több fronton is küzdhet a hőség ellen. Az ablak elé ültetett lombhullató fák képezik az első vonalat. A redőny mellett egyre népszerűbb a hagyományos, fenyőfából készült zsalugáter, amivel szó szerint kizárhatjuk a kánikulát. Nagyanyáink még az árnyas tornácon hűsöltek, ma sokan az ablak vagy a terasz fölé feszíthető vászon napellenzővel „fegyverkeznek”. Az elmés mérnökök viszont már olyan megoldásokon törik a fejüket, hogy az árnyékoló üveges féltetők egyúttal napelemként is működjenek – ez azonban még a jövő zenéje.

A hirtelen jött zivatar és a villámlás ugyancsak a nyár kellemetlen „mellékhatásai” közé tartozik. Akkor sem érezhetjük teljesen biztonságban a számítógépünket, a hifitornyunkat vagy épp a tévénket, ha a házat villámhárító védi. Ez ugyanis – a nevével ellentétben – nem hárítja el, nem tartja távol, csak elvezeti a villámok energiáját. Meglehet, afelől nyugodtak lehetünk, hogy a villámhárítóval védett épület nem károsodik, azaz a tető nem kap lángra, ha netán becsap a mennykő. Ám a műszaki cikkeink ennek ellenére még tönkremehetnek. A villámcsapás ugyanis a másodperc töredéke alatt hatalmas energiát képes leadni, s ennek egy része behatolhat az elektromos hálózatba, ekkor pedig a váratlanul megemelkedő feszültség károsítja az érzékeny berendezéseket. A villanyvezetékek, a kábeltévé- és a telefonhálózatok ugyancsak közvetíthetik a villámlás pusztítóan nagy energiáját.

A villámlás másodlagos hatását túlfeszültségnek nevezik a szakemberek, s azt ajánlják, védekezzünk ellene. Zivataros időben például nem árt, ha az antenna vezetékét kihúzzuk a tévéből. A komolyabb számítógépeket vagy a drága há­zimozit érdemes ellátni olyan – pár ezer forintos – eszközzel, ami túlfeszültség, de áramkimaradás esetén is megóvja azokat. Azt sem árt tudni, hogy a lakásbiztosítások általában nem állják a villámcsapások másodlagos hatásából eredő károkat. Holott a műszaki berendezés akkor is gallyra mehet, ha nem a házunkba csap a villám, hanem például két felhő közt cikázik a közelünkben. Az ilyen esetek ellen kiegészítő biztosítással védhetjük értékeinket. Ha minderre nem áldozunk, akkor bizony bölcsen tesszük, ha gyorsan kihúzzuk a konnektorból a kedvenc ketyeréinket, amikor közelít az égzengés.