Börtön helyett panoptikum

A figurák zömét Jandó Zoltán, korhű jelmezeiket a Kossuth-díjas Kemenes Fanni készítette. A királyi gyűjteményt Kovács András, egy Makóról pár éve Szilvásváradra települt 54 éves (szakmái szerint gépjárműtechnikus, villamossági műszerész és hegesztő) férfi vette meg családi vállalkozásuknak történelmünk emlékhelyéről, Ópusztaszerről.

– Egy ilyen élethű viaszbábu, korhű jelmezben, kimaszkírozva, nem olcsó mulatság – mondja a panoptikum tulajdonosa. – Darabonként is milliós tétel, s én mind a 22 figurát elhoztam. Igaz, hitelt vettem fel miattuk. A helyiség is a családi vállalkozásunké, az egykori börtönmúzeum, amit megszüntettem, mert már a kutya se volt rá kíváncsi. Csak a földterületet bérelem az önkormányzattól. Nevettek is rajtam a haverok: mire ez a királybolondéria? Ínséges időket élünk, a királyokra ma végképp senki se kíváncsi! Csakhogy engem, s a kisebbik fiamat, aki a tárlatot vezeti, a történelem, s főleg a királyok élettörténetei mindig is érdekeltek. Személy szerint Mátyás a kedvencem, őt igen nagyra tartom! Hogy álruhában mászkálva tényleg osztogatott-e igazságot, abban nem vagyok biztos. De hogy keménykezű, bölcs ember volt, abban igen, hiszen uralkodása idején a magyar országhatár leért az Adriáig. Három hölgy is van a férfinép között: Beatrix, Mátyás második, olasz felesége, aztán az ország Sissije: Erzsébet királyné, Ferenc József asszonya meg a szentté avatott Margit, II. Béla felesége. Mivel hely lenne rá, szeretném bővíteni a gyűjteményt. Legelőbb Mária Teréziával, még ha a magyarok állítólag sose voltak oda érte. De ő is keménykezű uralkodó volt, nem mellesleg híresen férfifaló nőszemély… Itt jelenleg csak a legismertebb magyar koronás fők vannak meg a honfoglalás kori hét vezér. De hiába, pénzem egyelőre nincs újabb királyokra. A világítás, a díszletek, a hangtechnika kialakítása is sokba volt, pedig a fiaimmal dolgoztunk rajta. A zene is korhű, mint a jelmezek, mindenütt lantmuzsika szól, kivéve a vérszerződési jelenetet. Bevételt a magyar királyok eddig nemigen hoztak, ismerőseink joggal mondták: családi vállalkozásunkban ez egyfajta hobbi. Én viszont, mint a helyi idegenforgalmi egyesület tagja, büszke vagyok rá! Mert a Szalajka-völgyi táj, a pisztráng és a ménes mellett új látnivalóval gyarapodott Szilvásvárad. Ráadásul ilyen tárlatból csak egy van az országban, a miénk. Honlapunkat előbb-utóbb úgyis felfedezik, s én leginkább az osztálykirándulásokra, diákcsoportokra gondolok. Na, itt tavasztól őszig úgy tömhetnek a fejükbe egy kis tudást, hogy tán még élvezik is...