Magyar póló szilvás gombóccal

Egerben, az Érsekkertben igen mozgalmas a hónap második vasárnapja, ilyenkor ugyanis több tucat vásározó üti fel sátrát a gesztenyefák alatt. Vallusné Farkas Andrea színes felsorolással invitált minket. Azt írta: vásáraikon zsűrizett magyar kézműves kerámiák, szőttesek, házi lekvárok, mézek, mézborok és -sörök közt válogathatunk. Megkóstolhatjuk a palócok, illetve a magyarok sörét, de sajtok, füstölt húsok, zöldségek, gyümölcsök s például kecsketejből készült kézműves szappanok is kínálják magukat. A közös nevező, hogy mind magyar termelő és készítő által előállított termék. Hogy a szellem is jóllakjon, tartalmas hagyományőrző programok szórakoztatják a vevőket – így szólt a kedvcsináló.

Csak egy jó vaskos pénztárca kellene ide – ez volt az első gondolatunk, ugyanis akadt itt minden, amire boltban rá se bukkannánk. Egy Hortobágy mellől jött késes népi iparművész, Szalontai István sátrában akár eredeti birkakörmölőre is szert tehettünk, de a pásztorok bevált szalonnázóbicskája sem volt hiánycikk. Felvonultak a noszvaji szilvalekvárfőző asszonyok, a vácrátóti Papp manufaktúra pedig olyan különlegességekkel lepett meg, mint a citromfűszörp vagy az áfonya- és homoktö­vislekvár.

Tényleg, miért is hordanak a tizenévesek olyan angol feliratos pólókat, amiknek a feliratát talán nem is értik? – adódott a kérdés a PIPITÉR nevű cég felhozatalát szemlélve. Itt aztán akadtak mutatós magyaros minták. S lássunk csodát, az árus lánytól azt is megtudtuk, hogy egyenesen divat manapság olyan trikóban feszíteni, amire azt írták: szilvás gombóc, esetleg azt, hogy fehér lovon ülő herceg. Sőt a városi gyerekek rajonganak azért a pólóért, amire egy jókora traktort pingáltak.

A fazekasok is kitettek magukért: a debreceni Orvos Józsefné nemcsak a „seggen fütyülő” madárral lopta be magát a nézelődők szívébe, de a hortobágyi juhászt formázó boroskancsóval és a hozzá párként járó Juliska nevű figurával is. Meglepő módon a teflonedények korában is egyre többen esküsznek a samottos anyagból készült sütőedényekre, amiket rakhatunk a parázsra vagy kemence híján a sütőbe is, hogy ráérősen elkészüljön benne a töltött káposzta. Az időutazás folytatódott a bodonyi népi iparművész, Les Gábor sátrában is, ugyanis olyan szkíta–magyar jelképekkel díszített ivócsanakot láthattunk, amihez hasonló formájú a 3-4 ezer éves sírokból került elő. Csakhogy ezek a mai darabok belül mázasak, és akár a mikrohullámú sütőt is kibírják.

Ha már a jelképeknél tartottunk, szóba elegyedtünk Bitó Emillel is, aki az ópusztaszeri emlékparkból érkezett. Olyan ékszereket tervez, amiknek a mintáit régészeti leletek hordozzák. Így lesz az egykori hun szíjdíszből ma a lányok nyakába való „tündér életfa” medál, a szkíta zabla darabkája pedig modern férfiékszerként köszön vissza. A tervező szerint nem csak e tárgyak formája, szépsége számít. Ezek a motívumok ugyanis fontos jelképeket hordoznak, s így ma is jótékonyan hatnak viselőjükre – ha másképp nem, hát a hit erejével.

A Magyar Vásár Kulturális Egyesület Heves megyében 27 tagot számlál. A legutóbbi rendezvény egyúttal jótékonysági célt is szolgált, az egriek az árván maradt gyerekeknek, pontosabban Böjte Csaba dévai alapítványának gyűjtöttek adományokat: több teherautóra való ruhaneműt és tartós élelmiszereket. Egerben harmadik éve adnak otthont a Magyarok Vásárának, de más városokban is tartanak hasonlót – a hazai termékek védelmében.