Repked a Bumeráng

A bumeráng, ez a negyvenezer évesre becsült hajítófa komoly fegyver a hozzáértő kezében. Amikor eldobják, nagyjából 90 kilométeres sebességgel indul, s akit eltalál, annak biztosan nem az volt a legjobb napja. Ha viszont nem talál, akkor sajnos visszatér – legalább ötven kilométeres sebességgel. Nem árt hát odafigyelni…

LakóhelyemSzücs Gábor2011. 10. 07. péntek2011. 10. 07.

Kép: bumeráng mosolyturné győr rádiós reggeli műsor Bochkor Gábor Boros Lajos Voga János műsorvezetők országjáró körútja Neo fm 2011 10 03 Fotó: Kállai Márton

Repked a Bumeráng
bumeráng mosolyturné győr rádiós reggeli műsor Bochkor Gábor Boros Lajos Voga János műsorvezetők országjáró körútja Neo fm 2011 10 03 Fotó: Kállai Márton

A bumeráng 2008-ban az űrben is járt: egy Doi Takao nevű japán űrhajós vitte magával a Nemzetközi Űrállomásra, és mindenki legnagyobb csodálatára a súlytalanságban épp úgy működött, mintha a Földön dobták volna el. 2008 után, most ismét az űrben járt a bumeráng.

Pontosabban a Bumeráng: az ország leghallgatottabb reggeli rádióműsora. Ugyanis kéthetes mosolyturnéjuk első állomásán, Győrben próbálták ki a vonalas közvetítés helyett a műholdas kapcsolatot, mondjuk így: majdnem sikeresen. Mert a hang ugyan felrepült az űrbe, de csak némi késéssel érkezett vissza, ettől aztán visszhangzott minden, mintha csak a tihanyi visszhangdombon lennénk.

De hát a nagy csapat nem ma kezdte. Bochkor Gábor (a rádiózás fenegyereke) és Boros Lajos (újságíró, gitáros, szerkesztő, műsorvezető) vagy tizenhat éve szorongatják a mikrofont, s Voga (Processzor) János (zenész, nem mellesleg biológia- és testnevelő tanár) is már több mint tíz éve erősíti a brigádot. Mit hát nekik egy kis visszhang, gondolhatnánk. Azért a krónikás megjegyzi: némi szentségelés el-elcsúszott két poén között…

– Ma itt minden új – mondja magyarázatként Bochkor. – Új a technika, új a stúdió, új a helyszín, új a kéthetesre nyúlt turné, újak a partnerek, de holnap, amikor Székesfehérváron bumerángozunk, már minden ismerős lesz és működik.

Aztán, hogy oldja a feszültséget, cigizni indul, amihez el kell sétálnia a 400 ezer literes benzinkút környékéről. Igen ám, de azonmód lecsapnak rá az adást élőben néző rajongók és autogramkérők.

A Szabad Föld olvasói viszont ne rohanjanak máris Székesfehérvárra, ugyanis amikor ez a cikk a kezükbe kerül, az első hét már éppen lement. Viszont lehet a jövő hétre koncentrálni, amikor a Neo FM új mosolyturnéja – amit szerényen nevezzünk csak egyszerűen a magyar rádiózás legnagyobb kitelepülésének – így alakul: hétfő Miskolc, kedd Debrecen, szerda Békéscsaba, csütörtök Kecskemét és péntek Budapest, a Lurdy Háznál lévő Shell-kút. Amúgy minden állomáson a városokban található Shell-kutaknál építik fel a turnéra készült vadonatúj médiatornyot, ennek pedig az az oka, hogy a két hétbe „beszállt” ez a vállalatóriás is, hogy a Bumeráng segítségével ajánlja legújabb üzemanyagát.

A két hét során – ahogy ezt már megszokhattuk – ezúttal is lesz játék, mégpedig kettő is. Az egyiket a Shell szponzorálja. A lényeg, hogy egyetlen liternyi új típusú üzemanyaggal meddig jutnak el a versenyzők. A gyári csapat 25 kilométert tett meg, a győri győztes ugyanazzal a kocsival 21 és fél kilométerig jutott. A másik játékot pedig a most 125 éves Bosch hozta magával: adásonként két versenyzőnek kell a cég kéziszerszámaival egy-egy takaros kutyaházat építeni. Hogy ki nyer, azt az adásra érkező négylábú szakértők döntik el, mégpedig úgy, hogy melyik házba mennek be. S bár a házak elkészültek, a kéttagú zsűri: Happy és Gigi nem lehetett túl elégedett a végeredménnyel, mert csak kerülgették a palotákat, de az istennek sem mentek beléjük. Hiába, na, nekik is hétfő volt...

Így aztán a két versenyző az elsőséget eldöntendő újabb próbatételre kényszerült, amit egy motoros csocsóasztal állított eléjük. Ezt is természetesen a Bosch hozta: a forgatáshoz használatos gombok helyére egy-egy akkumulátoros csavarhúzót szereltek, ezért aztán nem kellett forgatni, elég volt csak megindítani a csavarhúzót, és a bábuk azonmód őrült forgásba kezdtek, bizonyítva, hogy a világújdonságnak számító lítiumakkumulátorok játszva bírják nemhogy két félidő, de akár egy egész bajnokság fáradalmait is.

Miután minden versenyző megnyugodott, s a győztesek átvehettek egy fürdőkádnyi benzint, illetve egy barkácsgép-masinát, folytatódtak a szokásos őrületek, amelyek reggelente mosolyra fakasztják az országot. Megtudhattuk, hogy a Baywatch öregedő sztárja, David Hasselhoff éppen negyedszer kéri meg barátnője kezét, s mert eddig nem sikerült az eljegyzés sem búvárkodás közben, sem elefántháton, hát most nagyon bizakodik egy hatásos bungee jumping ugrásban...

Aztán kiderült, hogy milyen a legjobb szomszéd. Voga szerint három lényeges tulajdonsága van: béna, süket és tolókocsiban ül, Boros szerint az sem egy tragédia, ha a szomszédasszony prosti… Majd az egyik állandó „közbeszóló”, a műakcentusos Bryan következett, az „Amerikából importált belső szem és magasles”, aki egyébként Bokor Tibor névre hallgat, és legfeljebb annyiban belső szem, hogy szombathelyi illetékességű. Ő az idei hülyeség Nobel-díjazottakról beszélt, akik ismét ragyogó eredményekkel írták be magukat a tudomány halhatatlanjai közé. Az élettani díjat például holland és osztrák kutatók kapták, akik kimutatták, hogy a vöröslábú teknősöknél nem ragadós jelenség az ásítás. Az orvosi díjat belgák vitték el, akik meghatározták, hogy milyen hatással van a vizelési inger a döntéshozatalra. A fizikai díjat kiérdemlők arról értekeztek, hogy miért szédülnek el a diszkoszvetők, és miért nem a kalapácsvetők, a matematikai elismerést pedig az egyre pontosabb világvégejóslatokért lehetett elnyerni. És így tovább: hírek, nem túl sok zene, közlekedési infók, poénok, jó dumák, profi zrikálás, szócsaták, hallgatói SMS-ek; az egyik például arról, hogy feladója a népszámlálási kérdőív vallását firtató rubrikájába azt írta: Bumeráng...

És így tovább, reggel hattól délelőtt tízig. Amikor elbúcsúznak a legények, nagy taps és némi hallelujázás fogadja őket, amíg lekászálódnak a vadonatúj toronyból, de nem szabadulnak, hiszen rengeteg fénykép hátoldala várja még az aláírásaikat. A tornyot pedig azonnal megszállják a műszakiak, jó fél nap, míg szétszedik, aztán kamionra pakolják, s indulnak a turné következő állomására, ahol aznap éjszaka összeállítják, hogy másnap reggel hat órakor, amikor elhangzik a jól ismert szignál, minden működjön. A kéthetes turnét egy 56 fős stáb hurcolja a hátán, egyikük például a csapat saját szakácsa.

– Igen, mert soha nem tudunk kitérni a vidéki szállodák szívélyes, ámde súlyos következményekkel járó menüsorai elől, volt, hogy négy-öt kilót is híztunk egy hét alatt. Most megijedtünk, mi lesz velünk két hét után, ezért viszünk inkább magunkkal valakit, aki valahogy mindig beverekszi magát a szállodák konyhájába, és tud keveset főzni – mondja Bochkor, a csapatkapitány.

Aztán indulnak ők is – kényelmes turnébusz cipeli a triót. Lassan dél van, búcsúzik Győr, ahol ismét kiderült: a Bumeránggal, vagyis velük kelni jó...

Ezek is érdekelhetnek