Kölcsönözzön fenyőfát

A klasszikusnak mondható karácsonyfenyő a luc, ezt kínálják a legolcsóbban a lerakatok. Árban középkategóriás az ezüstfenyő, a legdrágább pedig a kaukázusi jegenyefenyő (amit nordmann fenyőnek neveznek). Ez utóbbi ideális karácsonyfa, már csak a formája miatt is: különlegesen szép, szabályos – ráadásul még egzotikus illatot is áraszt. Viszont kényes, nevelése során több a gond vele, ami benne is van az árában.

Ha gyökeres (földlabdás) fenyőt vásárolunk, két legyet ütünk egy csapásra: beállítjuk a szobába mint karácsonyfát, az ünnepek múltával pedig kiültetjük a kertünkbe. Fontos, hogy akár behozzuk, akár kivisszük, legalább egy napig tartsuk a fenyőt hűvös, de fagymentes helyen, hogy ne közvetlenül érje a benti enyhe levegő (vagy fordítva: a kinti hideg), hanem legyen módja alkalmazkodni a nagy hőmérsékleti különbséghez. A földlabdás lucfenyővel jobban járunk, mert nem kényes (mint ahogy az ezüstfenyő sem), az átlagosnál rosszabb talaj- és klímaviszonyok között is megél. A nordmann fenyővel más a helyzet: kényes és igényes, nem tűri a szárazságot, s a pangó vizes területeken is csak sínylődik. Fényigényes, ám a forró nyári napokat nehezen viseli. Mindezek miatt a hűvösebb északi tájakra való.

Némely kertészet fenyőfakölcsönzéssel csábítja vásárlóit: ha valaki cserepes (földlabdás) növényt vesz és az ünnepek után visszaviszi, a fa árának felét levásárolhatja.