Éléskamrák kincsei

Dédanyáink olyas varázslók voltak, hogy a nagy szegénység ellenére marék lisztből, kevés száraztésztából, néhány szem krumpliból s abból, ami a kertben megtermett, háromfogásos ebédet rittyentettek. A paraszti konyhában semmi sem mehetett veszendőbe. A krumpli főzővizéből például remek leves készült, csak kis pirospaprika és némi reszelt tészta kellett bele – magyarázta a kamramustra házigazdája, Csetneki László, aki a gyerekkorából máig emlékszik, hogy a dédmamája Dollártanyán még februárban is szaftos körtét húzott elő neki az árpa közül. S mivel vendéglős lévén maga is járatos az ízek világában, mindjárt sorolt néhány olyan fogást, amit adagonként ötven forintból is kihozhatunk a spórolós napokon. Ilyen például a köretnek is remek ganca. Ehhez a burgonyát megfőzték, összetörték, liszttel összekeverték, majd evőkanállal a pirított hagymával „feljavított” szalonnazsírba szaggatták, és a sütőben átpirították.

„Szegények vagyunk, de jól élünk!” – hirdette a falvédő a bogá­csi közösségi házban berendezett kamrák egyikében. Nemcsak a Bükkalja falvai – Szentistván, Tard, Noszvaj – jöttek el megmutatni éléskamrájuk kincseit, de a tucatnyi kiállító közül Nyékládháza, Karancslapujtő, Tápióbicske hagyományőrzői sem hiányoztak. Érkezett egy „főzicskézős”csapat Erdélyből, Sepsiszentgyörgyről is: ők például hamulúggal hajalt, cukorral eltett kukoricát, fenyőtobozból készült köhögéscsillapító szörpöt és talyi¬gakeréknyi krumplis kenyeret hoztak.

„A hasunkat valamennyien szeretjük, s nagyanyáink ételeinek ízét még a szánkban őrizzük. Fontos, hogy ne felejtsük el az emlékeinket, és a környékbeli termelők árui is vevőre találjanak, ezért is találtuk ki a hagyományteremtőnek szánt falusi kamramustrát” – mondta Bogács polgármester asszonya. Csendesné Farkas Edit gyakorló háziasszonyként a helyi specialitásnak számító haluskaleves receptjét is megosztotta velünk.

A csombékos haluskaleveshez először 4 tojásos gyúrt tésztát készítünk, ezt kinyújtjuk, és néhány centi széles, arasznyi hosszú csíkokra vágjuk. A csíkokat megszórjuk pirított hagyma és elmorzsolt kolbász keverékével. A tésztadarabokat felcsavarjuk, és csomót kötünk rájuk, hogy a töltelék ne folyjon ki. A „csombékokat” sós vízben kifőzzük, majd a főzővizéből elkészítjük a levest. Kevés zsiradékon hagymát pirítunk, sóban eltett darált zöldséggel és petrezselyemzölddel ízesítjük, paradicsomlevet öntünk hozzá, s belefőzünk néhány krumplit. A levesbetétnek szánt csomókat felszeleteljük, majd rámerjük a forró levest.

Izgalmas dolgokra is felfigyelhetett a vendégsereg. A nyékládházi Laczai Zoltánné például egy ritka zöldségféléből, az okrából készült savanyúsággal jeleskedett. A pándiak olyan menüt állítottak ki, amelynek minden fogásában felbukkan a híres pándi meggy. A bükkaranyosi Hamari Jánosné menta- és berkenyelikőrjével lepte meg az érdeklődőket. A Tápió­bicskéről érkezett Vér János pedig nemcsak a tehén első tejéből készült peccpitével meg hagymás-füstölt szalonnás kukoricamáléval kínálgatott, de a Tápió vidékén gyűjtött receptjeit is megosztotta bárkivel.