Igazi segítség a csángó szegényeknek!

Ötletét megemlítette dr. Szilágyi Andrea gyermekgyógyász kolléganőjének is, s innen már csak napok kérdése volt, hogy megszerveződjön az önkéntesekből álló csapat. Megismerkedtek Solomán Máriával, a Moldvai Csángó­magyarok Szövetségének (MCSMSZ) szociális felelősével, aki Csángóföldre invitálta a dr. Major Tamásból, dr. Szilágyi Andreából, dr. Csók László háziorvosból és Széplaki Edina vegyészasszisztensből álló csapatot.

– Hosszú, kalandos út során jutottunk el Gajdárra, a 950 lelket számláló moldvai csángó magyar zsáktelepülésre. Sokszor már azt hittük, az Üveghegyen is túl járunk. Nem mi választottuk a falut, itt volt ránk szükség: orvosi szűrésre és ellátásra, már csak azért is, mert sokaknak nincs egészségbiztosításuk. Gyakran a legközelebbi rendelő is elérhetetlen a borsos útiköltség vagy az útviszonyok miatt. A gajdári magyar iskola két tanítónője, Konát Eszter és Mihály Szende, valamint a templomban a román anyanyelvén miséző római katolikus pap is meghirdették az érkezésünket. Amikor a kijelölt falut, Gajdárt kerestük, hallottunk először moldvai csángó beszédet – emlékszik vissza első útjukra Major doktor, s hozzáfűzi: – A közeli temető dombjára szerettünk volna felkapaszkodni az olvadó hóban, ahonnét jól belátható a falu és a környező vidék. Az ottani idősek így igazítottak útba: „Menjenek fel a pántán (emelkedő) a brádocskáig (fenyőfácska), s megkapják, amit keresnek.”

Tevékenységüket az MCSMSZ keretein belül végezték, amiről a környékbeli háziorvosok is hírt kaptak. Dr. Szilágyi Andrea és dr. Major Tamás korábban részállásban Szatmárnémetiben dolgoztak, s regisztrált tagjai a Román Orvosi Kamarának is.
– Négyszáz helybéli felnőttet és gyereket vizsgáltunk meg, az ideiglenes rendelő a délutáni magyar oktatás helyszínén, egy szűk kis szobában kapott helyet. Egyik sarkában fül-orr-gége vizsgálatokat végeztünk, a másik felét általános belgyógyászati ellenőrzésekre, testsúly-, vérnyomás-, vércukor- és vérzsírmérésre rendeztük be. Rengeteg kezeletlen magas vérnyomásban, cukorbajban szenvedőt találtunk, számos szív- és érrendszeri, valamint fogászati beteget szűrtünk ki. Gajdáron a körülmények leírhatatlanul szerények, vezetékes víz és gáz sehol. A házak szobái kicsik, válaszfalaikba úgy építették be a cserépkályhákat, hogy egyszerre két helyiséget fűtsenek. De a moldvai csángók soha nem az után sóvárognak, ami nincs, hanem annak örülnek, ami van.

A támogatás a segítő orvosi csapat számára is elkelne. Csodát ők sem tehetnek, így a csángó magyar betegek további ellátását a romániai egészségügyi rendszerbe szeretnék be-, illetve visszavezetni. Ehhez rendezni kell a betegbiztosításokat, s megoldásra vár a betegszállítás is. Szükség volna alapvető gyógyszerekre, orvosi segédeszközökre, tesztmérőkre, kisbuszra és önzetlen segítőkre. Dr. Major Tamás örömmel nyugtázza: – Istennek hála, hogy az emberi jóságot mindkét látogatásunk előtt megtapasztaltuk. Barátaink és ismeretlenek is ruhákat, tanszereket, játékokat gyűjtöttek a Gajdáron élő gyermekeknek.

A következő útjukat ez év tavaszára tervezik öt újabb településre, ahol a szűrővizsgálatok mellett felvilágosító előadásokat is tartanak majd. Szeretnék megismerni a helyi orvosokat is, mert nem helyettük, hanem velük közösen képzelik el a gyógyítást.