Munkalóból hobbipaci

A rendszerváltás éveiben, valahol Nógrádban arról beszélgettem a régi-új gazdákkal, miként képzelik el visszakapott földjük művelését. Emlékszem egy kedves arcú, idős, bajuszos bácsira, akinek a bizakodása szinte nem ismert határt. Mikor megkérdeztem, mégis mire alapozza e nagy reménységet, hiszen traktor már nem jutott neki, szinte gondolkodás nélkül, büszkén vágta rá: de vannak még lovaim!

LakóhelyemHardi Péter2012. 01. 18. szerda2012. 01. 18.
Munkalóból hobbipaci

Nem hiába vagyunk büszkék lovainkra, hiszen a Képes Krónikába is belefoglalt monda szerint őseink jelképesen egy fehér lóért vették meg jelenlegi, Kárpát-medencei hazánkat.

Azután a magyar parasztnak több száz éven át volt leghűségesebb segítőtársa ez a négylábú, amiről most a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban nyílt kiállítás is tanúskodik. A látogató a tárlók között bóklászva képet alkothat magának a ló egyéb, például a hadászatban és a versenysportban betöltött szerepéről is, ám mi most fordítsuk figyelmünket arra, miként segített a földművelésben.

Ha azt gondolnánk, hogy a gépesítés előtti korszakban a letelepedett magyarok a kezdetektől fogva lovakat használtak a föld megműveléséhez, tévedünk. Eleink ugyanis hosszú évszázadokon át az ökröket fogták járomba, s szántottak, vontattatták vele a szekeret. A honfoglalás és az azt követő kalandozások után a lovak második virágkora csupán a XVIII–XIX. században, az egyre bonyolultabb eszközök terjedésével érkezett el. Amikor pedig a gépek is megjelentek a mezőgazdaságban, az ökrök kora végleg leáldozott: ezekbe már be sem lehetett fogni őket. A ló viszont annál hatékonyabbnak bizonyult a vető- és cséplőgépek használatában. Idősebb olvasóink talán emlékeznek arra is, amint a szárazmalmokban jártak körbe-körbe a lovak, s forgatták az őrlőkövet. De talán még a fűkaszára is, amit egy időben szintén lovak vontattak.

Mindez tartott a múlt század közepéig, amikor is az erőgépek elterjedésével leáldozott e négylábúaknak. De csak a mezőgazdaságban! Átmeneti hanyatlást követően, számosan ismét felismerték a lovak szerepét a saját életükben. Igaz, hogy hasznot keveseknek hoz, pénzt viszont annál többet visz – ám a hobbilovasok számára ők jelentik a természettel való nélkülözhetetlen kapcsolatot.

Vidéken járva néhol még mindig látok idős parasztokat, akik az eke szarvát fogva rendületlenül lépkednek a hantok között. Ne mosolyogjunk rajtuk, mert bár bizonnyal nem a leghatékonyabb módszert választották földecskéjük művelésére, viszont őseink hagyományát megőrzik számunkra – nagy érték ez, ha forintban nehéz is kifejezni.

Ezek is érdekelhetnek