Ahol tilos a hűtlenség

Van néhány „visszatekintő” oldal a nemrégiben megjelent 100 leggazdagabb magyar üzletembert bemutató kötet végén azokról a személyiségekről, akik az elmúlt évek legsikeresebb üzletemberei voltak. Ahogy a szerző fogalmaz: „a roma top 100” élén szerepelt 2008-ban az akkor két éve megválasztott országos fővajda, akiről hangos és látványos beiktatása (2006) óta keveset hallani.

– Pontosítsunk: 2005. május 20-án választott meg 260 cigány vezető, ahogy kell: közfelkiáltással, az avatásom történt 2006-ban. Ma már több mint 450 ezer ember fogad el engem, a vajdaság intézményét és a törvényünket, a Romani Krist, amely szerint élünk.

A 2006-os avatás akkoriban valóban igazi szenzáció volt, a bulvársajtó igyekezett is alaposan csemegézni a népligeti sportcsarnokban zajló eseményekből: hintók, limuzin, terüljasztalkák és szép cigánylányok tánca jelentette a körítést. No és persze a fiatal – akkor még csak 39 éves – Kállai Csaba, aki pazar öltönyben, hozzá illő nyúlszőr kalapban fogadta a gratulációkat. Most is, és ahogy hallom, mindig öltönyben van – „adnom kell magamra, nem fordulhat elő, hogy nem vagyok elegáns, tizenhárom éves koromtól öltönyben járok” –, a ruhájához ezúttal is tökéletesen passzoló kalapot visel, és rögtön felteszi, ha fényképezzük. „A nyúlszőr kalap a vajda koronája, minden öltönyömhöz csináltatok egyet.”

– Viszont sehol nem látom a vajdaság hatalmát jelképező botját…
– A szállodában minek? A kocsiban maradt, amúgy kettő is van belőle. Az ezüstből készült a családunkban öröklődött, a keményfából gyártottat meg a 2006-os avatásomra hozták el Karácsonyfalváról, az üknagyapámé volt. A családunkban minden felmenőm vajda. Apám Szolnokon dolgozott a Ganznál 35 évig, de ha csak tehette, lovakkal kereskedett. Vásárokra jártunk szekérrel, ott, a szekéren láttam meg én is a napvilágot. Apám tűzben izzított zsebkéssel vágta el a köldökzsinórt; két foggal és burokban születtem. Már gyerekként csodámra jártak, sokan azonban nem mertek még csak megnézni sem, mert tartottak tőlem. Néhány év múlva összeültek a cigányok, és azt mondták apámnak, ebből a gyerekből nagy ember lesz.

– Ahogy visszaemlékszem a 2006-os avatásra, a cigányok nagy része akkor még nem ismerte el önt fővajdának. Nemcsak a megyei vajdák, de a cigányságon belül is, például a romungrók ágáltak a vajdarendszer felélesztése ellen. A többségi társadalom pedig talán nem is értette, minek ez a felhajtás, egyszerűen nem tudott mit kezdeni ezzel az egésszel. De ha kell országos fővajda, akkor miért nem a Győzike lett az, kérdezték…

– Az egyik legnagyobb baj, hogy mára valóban ismeretlenné vált a cigányvajdaság, vagy 150 éven át tervszerűen irtották ezt az intézményt. Így volt ez jó a többségi hatalomnak, vezető nélkül hagyni, megtörni, egymás ellen fordítani a cigányokat. Aztán némi késéssel ugyan, de hozzánk is elérkezett a rendszerváltás, és néhány cigány értelmiségi – Rostás-Farkas György író, a Kossuth-díjas énekesnő, Bangó Margit vagy az ugyancsak Kossuth-díjas klarinétkirály, Kállai Kiss Ernő – úgy vélte, a cigányság eddigi, sikertelen felemelési kísérletei helyett az önszervezésben, az évezredes vajdaság újjáélesztésében keressük a kiutat.

– Mi dolga van a fővajdának?
– Járom az országot. Ennek hét éve már, eddig több mint 1500 településen fordultam meg. Egyre többen ismernek, miközben én is egyre jobban ismerem a népemet. Célom, hogy az országban minden településen kinevezzek egy alvajdát, aki betartatja a cigánytörvényeket, őrzi a hagyományt, a nyelvünket és a kultúránkat. Vezetem a bölcsek tanácsát, amit 19 fővajda alkot, negyedévente összeülünk, és megbeszéljük a legégetőbb gondokat, legyen az a munkátlanságunk, de visszatérő téma a cigánygyilkosságok ügye, a kanadai kivándorlás.

– Amelyről éppen most döntött a kanadai parlament, s pontosan a magyar romák áradata miatt: innentől kezdve felgyorsítják a kérelmek elbírálását, és 45 nap alatt vélhetően minden kiutazót hazazsuppolnak. Velük például találkozott már?
– Nem, annál is inkább nem, mert még soha nem ültem repülőn. De ismerem a sorsukat, kétségbeejtő helyzetüket, ami miatt olykor milliós lakásokat adtak el a néhány százezer forintos repülőjegyekért…

– Beszélgetésünk során többedszer kerül szóba a Romani Kris, a cigánytörvény. Mondana erről néhány szót?
– Az ősi hagyományok szerinti életet, illetve annak betartását jelenti. Hogy mondjak egy példát, minálunk egy lány csak szűzen mehet férjhez, tehát nincs olyasmi, amit a gádzsóknál udvarlásnak hívnak. Ha kiderül, hogy a lány már nem szűz, akkor a többségi társadalomban ugyan találhat még férjet, de cigányfiút már nem. Törvényünk tiltja a válást és a hűtlenséget – a mai szomorú statisztikákat nem mi rontjuk, az biztos. A gyászunk szigorú rend szerint hat hétig tart, étkezésnél az asszonyok nem ülhetnek az asztalhoz, nem társalognak a vendéggel – ez így van ezer éve. De az élet sok más területén is lehet vita – rossz volt az eladott ló vagy autó, verekedés, olykor gyilkosság történik –, ilyenkor összeülünk és ítéletet mondunk, ami ellen nincs fellebbezés. Volt, hogy Ercsiben két család összeveszett, már két halott is volt, a kommandósok sem bírtak velük, de nekem elég volt a Romani Krisre hivatkoznom, és három óra alatt rend lett. A tárgyalás cigányul folyik, s mindenki esküt tesz, hogy az igazat mondja. Előfordul, hogy az egyik fél tanúja a másik mellé áll, annyira fél az esküszegés következményeitől…

– Mi az ítélet?
– Valamilyen fokú kiközösítés. Ha kiközösítünk valakit, az a legsúlyosabb büntetés, a kiközösített nem vehet részt családi ünnepségeken, többé rajta senki nem segíthet, egyszerűen megszűnt roma, vagyis ember lenni…

– Nem gondolja, hogy ha ennyire komolyan őrzik ezeréves törvényeiket, akkor a következő ezer évekre is kisebbségben maradnak? Hogy soha nem lesznek képesek asszimilálódni a többségi társadalomba?
– Nem gondolja, hogy ha feladjuk hagyományainkat, nyelvünket, kultúránkat és törvényeinket, akkor elvész a cigányság, hogy húsz-harminc év múlva talán már nem is lennénk? Hát nem ez a legfőbb feladatunk, megőrizni és felemelni népünket?

– Hogyan akar beilleszkedni ebbe a politikától túlfűtött rendszerbe a fővajdai intézmény? Vagyis ki a cigányság legitim vezetője? Mert manapság a cigányok is szétszakadtak, s nemcsak azért, mert az egyikük oláh, a másikuk beás cigány, hanem azért is, mert a politika igyekszik további szakadékot is ásni közéjük. Amelyik cigány Farkas Flóriánra szavaz, az nem áll szóba a szoci cigányokkal, miközben ezek a szervezetek semmilyen kapcsolatot nem tartanak a vajdákkal, sőt a vajdákat önjelölt, a demokráciát figyelmen kívül hagyó vezetőknek tekintik.
– A vajdaság nem kíván politizálni, mindenkivel hajlandók vagyunk együttműködni, aki ténylegesen segíteni akarja a cigányság felemelkedését. A jelenlegi igen rossz magyar–cigány viszonyt véleményem szerint mesterségesen szítják, valakinek érdeke a polgárháborús helyzet előidézése. Ennek megakadályozására elsősorban munkára volna szükség, mert ezáltal tömegeket lehetne kiemelni a mélyszegénységből. És legalább ilyen fontos volna, hogy helyet adjanak a magyar jogrendszerben a vajdaság intézményének.

– Miből él a fővajda, hiszen az első számú vezetőnek nemcsak tekintélye, de vagyona is kell legyen. Azt olvastam, hogy a vendéglátásban vannak üzleti érdekeltségei.
– Inkább azt írja, voltak… Nekem sem megy már olyan jól, rokkantnyugdíjas vagyok, havi 57 ezer forintból élek.

– Nem mondja komolyan!
– De, komolyan mondom. Az igaz, hogy rengetegen segítenek. Most is kaptam két lovat, néhány bárányt; maga nem tudja, hogy a cigányok milyen segítőkészek…

– És miért lett rokkantnyugdíjas?
– Leestem a hintóról.

– Mekkora most a népe?
– Közel a kétmillióhoz: úgy 1,8 millió cigány ember élhet az országban. De pontos számot senki nem tud. Például, ahol én lakom, Újszászon él vagy ezer cigány, de a népszámláláskor 52 vallotta magát romának.

– És mit tapasztal a népe között járva?
– Rettenetesen el vannak keseredve. A mi népünk nem agresszív, soha nem fog az országára támadni, de éhséglázadásra most már számítani kell. És ha ezt én mondom, elhiheti, így lesz.