Elérhetetlen munkahelyek

Már az is csoda, ha az ember egyáltalán állást talál, erre föl a menetrendváltozás úgy kiszúr velünk, hogy nem érünk be a műszakkezdésre – háborog egyik levélírónk. Az áprilisi járatritkítással országszerte több száz vonatot és több tucat buszt radíroztak ki a megszokott járatok közül. Sőt a sajtóhírek szerint a közösségi közlekedés további „ésszerűsítése”, azaz karcsúsítása várható. Ez az ország több térségében is probléma, például Hevesvezekényben, Tarnaszentmiklóson, Erdőteleken, Kiskörén, de a Hevesen élőknek is egyre kevesebb járatot kell megjegyezniük.

A Kál-Kápolna–Kisújszállás szárnyvonalon úgy megritkult a közlekedés, hogy egyes helyekről a munkába járás is nehézkessé vált. A szebb napokat látott 102-es mellékvonalat – mely eredetileg (vagyis az öt évvel ezelőtti kény¬szerű „szüneteltetésig”) egészen Kisterenyéig kígyózott, és összekötötte a Mátrát az Alfölddel – éppen 125 éve nyitották meg. Az állomásain azonban nem éppen ünnepi a hangulat.

– Ha az volt a cél, hogy lehetetlenné tegyék a kistelepüléseken lakók életét, akkor sikerült. Állítólag teljesen rendjén való, hogy a Pestre bejárók három és fél, négy óra alatt érjenek fel a 140 kilométerre fekvő fővárosba, majd miután ledolgozták a 8 órás műszakot, ugyanennyi időt utazzanak visszafelé is – panaszolja a hétszáz lelkes Hevesvezekény polgármestere, Fenyves László.

Csak ebben a faluban mintegy húsz családot érint, hogy kora hajnalban már nem tudnak vonatra szállni. Az első járat ugyanis 5-kor indul innen és délelőtt fél 9 után ér a Nyugatiba. Ráadásul a hosszabbik, csaknem 200 kilométeres úton éri el a fővárost, s egy IC-pótjegy árát is be kell kalkulálni a munkába járás költségeibe. Visszafelé sem számíthatnak „kéjutazásra” a Heves környékiek: a ráérős 4 órás útból egy órácskát kénytelenek Kisújszálláson rostokolni.

A Kál-Kápolna és Kisújszállás közti szárnyvonal járatait azért ritkították, mert az utasszámlálók csekély forgalmat regisztráltak. A polgármester azonban – aki nemrég asztalhoz ült a MÁV Start, a Volán és a Közlekedéstudományi Intézet szakértőivel – állítja: napközben számlálták a vonatozókat, amikor valóban kevesen ültek a Bzmot Piroska néven elhíresült pöfögőre. Kora reggel és késő délután zajlott a forgalom zöme, és épp ezeket a járatokat „gyomlálták ki”. Hiábavaló volt a tárgyalás, jottányit se haladt előre az ügy, mondja Fenyves László, holott napi 4-5 pluszjárattal már elégedettek lennének.

Cserében pedig lemondanának néhány olyan vonatról, ami ugyan a rövidebb úton zötyög, de sajnos csak napközben jár. Az sem megoldás, hogy szálljanak buszra a munkába indulók, ugyanis kellően korán induló Volán-járatot se találnak.
A Dél-Hevesben élők szembesültek a régió 20 százalékos munkanélküliségével, így tíz körömmel ragaszkodik az állásához, ki még teheti. Akad, aki hajnalban beteker a 7 kilométerre fekvő Hevesre, de a drótszamaras megoldás télvíz idején nem működik. A polgármester fejében az is felötlött, hogy a sikertelen tárgyalás után aláírásgyűjtést kezdeményez a 102-es mellékvonal elvett járatainak védelmében, ám ez sem vált be. A helybeliek nem merték a nevüket adni a tiltakozáshoz. Attól tartottak ugyanis: ha a cégük valahogy kiszimatolja, hogy problémáik vannak a bejárással, ők lehetnek az elsők, akiket egy leépítésnél szélnek eresztenek.