Óráról órára változik a világ

Két nemzedék örökségét viszi tovább: nagyszülei, majd szülei mutattak neki példát a gazdálkodásban. Sok ismeretet, praktikát átvett tőlük, de a modern világ kívánalmainak és kihívásainak is meg kell felelnie. E kettősséget fokozatosan fejlődő gazdaságában is tetten érhetjük.

– Édesapám húsz éve vagyonjeggyel jutott hozzá a téesz állattartótelepéhez – idézi fel a kezdeteket Ungor István. – Eleinte a családi gazdaságban segédkeztem, aztán átvettem a stafétabotot. Közben elvégeztem a szarvasi mezőgazdasági főiskolát. Pár évig egy multinacionális bevásárlóközpont zöldségosztályán dolgoztam. Kemény időszak volt, előfordult, hogy 180-as vérnyomással vittek be a sürgősségire. Nem tudtam azonosulni az üzletpolitikájukkal, ezért jobbnak láttam, ha elköszönök.

Feleségével együtt építkezésbe kezdtek, majd amikor a kúriajellegű ház lakható állapotba került, beköltöztek tágas otthonukba. István sikeresen szerepelt a fiatal gazdákat támogató uniós pályázaton, az itt elnyert pénzből munkagépet, földet vásárolt. Apró léptekkel építgeti birodalmát, amit szántóföldi növénytermesztésre és állattartásra alapoz. Első körben broilercsirkével és fűszerpaprikával foglalkozik, de már gondol a szarvasmarhatartásra, a sertéshizlalásra is. Érdemes több lábon állni.

– Alkalmazkodni kell a helyi adottságokhoz. Gazdálkodásra jó földterület ezen a vidéken csak elvétve akad, annak is jól megkérik az árát. Viszont a Kiskunsági Nemzeti Parktól lehet bérelni gyepet, kaszálót. Elhatároztam, hogy csak magyar tarka tehenet tartok.

Ungor István mindent pontosan megtervez. Folyamatosan tájékozódik az interneten: manapság óráról órára változhatnak a dolgok, csak az boldogul, aki nem marad le az információkról. A papírmunkában sokat segít közgazdász felesége. Persze hiába bármilyen kecsegtető forgatókönyv, a mezőgazdaságban is gyorsan sok minden változhat.

– Nemrég bekapcsolódtam a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara által szervezett Kamra-túra programba, s érdeklődöm a vidéki turizmus kínálta lehetőségek iránt is – árulja el a fiatalember. – A területünkön lévő régi cselédházból ki lehet alakítani egy tornácos vendégfogadót. Gyakran megfordulnak errefelé vadászok, kirándulók, legalább helyben is tudnak majd szálláshelyet foglalni. Figyelem a pályázatokat, hátha találok nekem megfelelőt.

Példás a rend a portán és a környékén. A gazda számára fontos, hogy ne legyen elhanyagolt a köztulajdonban lévő terület sem. Tisztán tartja az árkokat, megnyesi az útszéli bokrokat, járhatóvá teszi a földutakat. Rokonszenves, amit Ungor gazda a fiatalok helybeni boldogulásáról gondol. Nem új keletű, hogy sokan hátat fordítanak a hagyományos paraszti gazdálkodásnak. Akik meg visszatérnek, kevés eséllyel rúgnak labdába, hiszen a vállalkozói szerepeket már leosztották. Ezért csak üdvözölni lehet a kezdeményezést, miszerint több település – köztük Szabadszállás, Fülöpháza, Kunadacs – a helybéli gazdáktól vásárol zöldséget-gyümölcsöt az étkeztetéshez vagy munkagépeket kínál kölcsönbe.

– Nem vitás, hogy a helyi vállalkozók a fejlődés zálogai – mondja Ungor István. – Fontos a színvonalas szolgáltatás, a minőségi termék, s a fogyasztó részéről a tudatos vásárlói szemlélet. Ha az emberek jövedelme megnőne, a gazdák is talpra állhatnának.