Pék Matyi a művészeknek

Soha nem vágyódott el a lakóhelyéről. Erős a kötelék: a Kunszállás és Fülöpjakab közt elterülő tanyavilágban nőtt fel. Szülei a téeszben dolgoztak, esténként, lámpafénynél regényeket olvastak fel a családnak. Három lányt és egy fiút neveltek fel, mindegyiküknek szakmát adtak a kezébe. Szerény körülmények közt éltek, fürdőszobát a gyerekek a középiskolai kollégiumban láttak először. Mégis, életre szóló útravalót kaptak otthonról: a föld szeretetét, a természethez, az emberekhez, a munkához kötődés fontosságát.

– Nem tudom, miért a pék mesterségét választottam – mélázik el Polyák Mátyás, aki a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszer-ipari Szakközépiskolában tanult. – Gyerekkoromban pékséget is csak a tanműhelyben láttam először, de szerencsés döntésnek bizonyult. Persze szorgalom is kellett hozzá, a végére a Szakma Kiváló Tanulója lettem. Az idő tájt maszek pékség Bács-Kiskun megyében egyedül Kunszálláson létezett, s épp akkoriban ment nyugdíjba a pékmester, mikor szabadultam. Bérbe vettem a nyolc négyzetméteres műhelyt, elkezdődött a vállalkozói pályafutásom. Hosszú évekig egyedül sütöttem a kenyeret, később bekapcsolódott a családom, ma pedig a cégünk létszáma a kétszázötvenet is meghaladja.

Megszületett a P & P Pékáru márka, betörtek a hazai élvonalba. Az európai színvonalú kiskunfélegyházi üzemben több száz fajta terméket forgalmaznak, országos franchise hálózatot működtetnek, látványpékségeikkel lépten-nyomon találkozhatunk. Túlestek a nagyobb beruházásokon. Mindenfelé érezhető a gazdasági válság hatása, de Polyák Mátyás senkit nem bocsátott el, sőt növelte a létszámot.

A pékbirodalom megalkotója nyugodtan ülhetne a babérjain, de ő nyughatatlan ember. Vonzódik a paraszti léthez, kötődik a földhöz is. Az aratás kezdetekor kimegy a határba, nem tud betelni a látvánnyal, mikor a kombájn üríti a búzaszemet. Szomorúsággal tölti el, hogy Kunszálláson a kilencvenes évek végén az utolsó szőlőtőkét is kivágták. Így jutott arra az elhatározásra, hogy a pincészetében a saját parcelláin termett szőlőből készített boraival öregbíti a faluja hírnevét. Ami merész gondolat ott, ahol az alföldi nedűk renoméját erősen megtépázták a hamisítók, s amúgy meg kunszállási hagyományok sem léteznek.

– A nulláról indulva nehéz betörni a magyar borpiacra – mondja a Szent Vince névre keresztelt pince megálmodója. – Ezt jól tudtam, amikor hozzákezdtem a szőlőtelepítéshez és a pinceépítéshez. Az oltványok Villányból származnak. Míg nincs elegendő termésünk, addig Szekszárdról hozunk pótlást. Tizennégyféle bort palackozunk. Egyre több a visszatérő vásárló, személy szerint tudom, kinek mi a kedvence. A múltkor betért hozzánk egy hölgy, aki nem különlegességet keresett, számára az volt fontos, hogy a címkén rajta legyen Kunszállás neve.

A tehetős vállalkozót nem változtatta meg a siker, a barátai ma is ugyanazok a faluban, mint hajdanán. Nem áll távol tőle a jótékonykodás sem: egy kiskunfélegyházi alapítvány segítségével a „maradék” péksüteményt mindennap szétosztja a rászorultak közt. A kecskeméti színház főszponzora, létrehozta a szép summával járó Pék Matyi-díjat, amit helybéli színészek nyerhetnek el. Egykoron látástól vakulásig dolgozott – ám most már megengedheti magának, hogy bérlettel járjon színházba.