Linzer főhadnagy története

Korabeli hangulat
A vidék legöregebbje kétségkívül a gyulai Százéves cukrászda, mely valójában 173 esztendeje várja kávé- és vaníliaillattal a vendégeket. Salis András cukrászmester 1840-ben alapította az üzletet, mely ma is a reformkori hangulatot idézi. Hajdan cukorkákat is árultak itt, ma pedig a kézműves bonbonokat kínáló pultnál válogathatunk a Dél-Alföld legrégebbi emeletes városi polgárházában, mely ma a város tulajdona. A Százéves szépen felújított szalonjai igazi polgári miliőt sugároznak, a fürdővárosban időzők a XIX. században készült fotelekben ülve kortyolhatják a kávéjukat. S rendelhetnek hozzá az akkori kor és a hely szellemét idéző desszerteket: akad itt Erkel vagy Munkácsy névre hallgató torta is. Akinek kedve tartja, bekukkanthat a múzeumi részbe, ahol megcsodálhatja a hajdani cukrászkellékeket – ostyasütőt, kávépörkölőt, régi fagylalthűtőt –, melyekkel egykor a nyalánkságokat készítették.

Ostromok túlélője
A Ruszwurm a legrégibb a legendás helyek közül: a budai várban 1827 óta ugyanazon a helyen működik. A családias és egyben patinás cukrászda az eredeti, védett felszereléssel és berendezési tárgyakkal maradt fenn, ezek csodával határos módon az 1849-es és az 1944-es ostromot is épségben túlélték. Az alapító utóda, Richter Lénárd igen jeles mestere volt szakmájának, Bécsből gyorsstaféta járt a süteményeiért. Később segéde, Müller Antal vette át posztját a habüstnél, ő pedig oly merészen harcolt 1848 eszméiért, hogy a „cukrászat szabadságharcosaként” lett híres. Amikor fogságba esett, megismerkedett egy '48-as főhadnaggyal, bizonyos Linzer Rudolffal, akiről rokonszenve jeléül egy máig ismert süteményt nevezett el. Müller úr Vilma nevű lányát vette nőül aztán Ruszwurm Vilmos, a cukrászda névadója – a biedermeier hangulatú üzlet megrendelőinek többsége a főnemesség soraiból került ki.

Édes dinasztia
A leghíresebb, s egyben legrégibb hazai cukrászdinasztiák egyike az Auguszt. Hol segítette, hol gáncsolta őket a történelem, ám náluk mégis 140 éve tart az édes élet. Immár az ötödik generációjuk nő bele a szakmába. Hol vannak már a kezdetek, amikor Auguszt Elek, egy kántortanító hetedik gyermeke, az 1860-as években megvetette a lábát a fővárosban, és megnyitotta a kis tabáni cukorkaboltját! Későbbi, Krisztina téri cukrászdájukat, mely zsúrok és eljegyzések népszerű helyszíne is volt, a budai Gerbeaud néven emlegették. Az alapító utóda, Auguszt József sokoldalúságát mutatta, hogy szobrász- és cukrászművészként vonult be a családi legendáriumba. Emellett teasüteménygyárat alapított, de a csokoládét is maguk készítették. Sőt elnyerték a hadsereg hivatalos csokoládébeszállítója címet.

Az Augusztban velencei üvegcsillárok szórták a fényt, és válogatottan magas, karcsú, hosszú hajú kisasszonyok szolgálták ki a kedves vendéget. Bár a II. világháborúban a fő üzletük bombatalálatot kapott, majd kitelepítés várt a családra, de ebből is talpra álltak. Így 1957-ben már kibéreltek egy üzlethelyiséget, és a házmesterné sparheltjén kezdték sütni a réteslapokat. Az elkészült finomságokat pedig a nagymama régi frizsiderjében tárolták… Igaz, már nem járnak konflisok, de ugyanott, a budai Fény utcában a betérők ma is megkóstolhatják a régi, családi receptek alapján készült kuglófot vagy más híres desszertjüket.