Megtérül a nyelvtudás, most érdemes tanulni

Kecskeméten ma már aligha lehet megkerülni a Mercedes-gyár jelenlétét, egyre szervesebben illeszkedik a város hétköznapjaiba. A piacon bármelyik pillanatban feltűnhet egy német ajkú vásároló, aki bizonyára nem magyarul kéri a portékát. Az üzletekben látni többnyelvű feliratokat, s nemcsak az árakat írják ki így, hanem a fontosabb információkat is. Nem árt néhány nyelvi fordulatot megtanulniuk a mesterembereknek sem, hiszen meglehet, tőlük kér segítséget a külföldi, akinek elromlott a kazánja vagy új frizurát akar csináltatni.

Mindezeket szem előtt tartva indították el a Kecskeméthez közeli Szentkirályon – az Álmom a család elnevezésű uniós pályázat jóvoltából – a német nyelvi klubot, ahol kezdők és újrakezdők találkoznak hétről hétre. A csoport vezetője egy svájci cégnél dolgozik, jelenleg két kisgyerekét neveli otthon. Lassan szeretne visszatérni a munkahelyére, ezért úgy gondolta, nem haszontalan felelevenítenie a nyelvtudását.

– Nem vagyok tanár – árulja el Szakállné Szabó Ildikó –, minőségüggyel és környezetvédelemmel foglalkozom, de miután több mint húsz éven át tanítottak németül, ragadt rám valamiféle oktatói gyakorlat. Január óta tartanak a foglalkozások, heti másfél órát vagyunk együtt. Mindenki saját magának tanul, senkitől sem kérem számon, megcsinálta-e a házi feladatot. Nagy hangsúlyt helyezek a gyakorlatiasságra, hiszen az a lényeg, hogy a klubtagok a hétköznapi helyzetekben feltalálják magukat, például tudjanak egy bécsi presszóban kávét rendelni.

Kik és miért járnak a klubba? Két szentkirályi férfi a Mercedes-gyárba pályázik, egy hölgy pedig a férje után szeretne kimenni Németországba. Akad, aki ausztriai nyaralását akarja zökkenőmentesebbé tenni szókincsének bővítésével. Néhány édesanya azért szánta el magát a tanulásra, hogy a gyermeke németleckéjét tudja ellenőrizni.

– Nemrég bezártam az élelmiszerüzletünket – mondja az 55 esztendős Kovács Istvánné Győrfi Julianna. – Sokéves munka után nem könnyű megszokni az itthonlétet, úgyhogy kapóra jött a klub, végre kimozdulhatok otthonról. Hajdanán a gimnáziumban tanultam németet, akkoriban kezdtem el levelezni egy drezdai lánnyal, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Eddig a fiaim segítettek a fordításban, de most, hogy felfrissítettem a tudásomat, már nekem is megy a levélírás villámpostán.

Azért is népszerű a szentkirályi projekt, mert nem kell fizetni az órákért, hiszen uniós támogatásból valósul meg. Ha súlyos pénzekbe kerülne, bizonyára a lelkesedés sem volna ekkora. De az mindenképpen dicséretes, hogy a faluban is egyre többen fedezik fel az idegen nyelv ismeretének a szükségességét. Attól azonban még nem kell tartani, hogy a szentkirályiak megfelelő tudással felvértezetten, vándorbotot fogva, tömegesen hagyják el lakóhelyüket.