Rangos védjegy a nánási portéka

Errefelé mindig kettőzött erővel fúj a szél. Most is. A város nyugati határában állunk egy fátlan síkság szélén. A mező már üres, hiszen lassan itt az első hó. De ne higgyük, hogy mindenki fázik. Sőt azt is mondhatnánk, rajtunk, a messziről szalajtott krónikásokon kívül senki. Sallai Johanna se, hiszen egy terebélyes fóliasátorban épp paradicsomot szed. A fólia alatt pedig valóságos dzsungel, majd leszakadnak a termés alatt a magasba futtatott szárak.

– Ez semmi, látták volna nyáron! – veszi ölbe a paradicsommal teli ládát, s indul vele az elosztóba a nyolcéves kisfiút nevelő fiatalasszony. Gyakorlatilag a palántázás óta, hat hónapja dolgozik kint a városi kertészetben, de előtte is az önkormányzat foglalkoztatta. Hatvankétezer forintot keres, mint mondja, ez nem sok, de nem is kevés. Különösen annak fényében, hogy ha a város nem adna munkát, szinte reménytelen helyzetbe kerülne, hiszen Nánáson nagyon nehéz elhelyezkedni.

A hajdúsági löszhát és a Hortobágy találkozásánál elhelyezkedő város nemcsak a mezőgazdaságáról, s azon belül főként az állattartásáról volt sokáig ismert, hanem a műszeriparáról is, hiszen például csak a jó nevű Tungsram gyárában több mint ezerötszázan dolgoztak. Aztán jött a rendszerváltás, a gyár bezárt, s szélnek eresztettek mindenkit. Az épületek most is ott állnak üresen, de a város nem adja fel, erőteljesen lobbiznak, hogy újra benépesüljenek a csarnokok.
Ezt már a település polgármesterétől, Szólláth Tibortól halljuk, aki három éve került az önkormányzat élére. Született hajdúnánásiként azóta minden követ megmozgat, hogy Nánás újra vonzó hely legyen.

– Elkeseredve kellett látnunk a város szellemi lefölöződését – mondja. – Innen nagyon sok tehetséges ember elment, s ha belegondolunk, igazuk volt, hiszen csupán patriotizmusból nem lehet egy családot eltartani. Épp ezért megválasztásunk után első dolgunk volt egy olyan cselekvési program elkészítése, amelyik elősegíti a nánásiak helyben boldogulását. Nagy keresztünk a város rossz, egyoldalú ipari szerkezete, amelynek megbomlása után százával kerültek utcára az emberek.
Ezen ők se nagyon tudnak változtatni, bár amit eddig megtehettek, megtették. Segítettek például megmenteni híres ruhagyárukat, ahol ma is több százan dolgozhatnak – de a város lélekszáma majdnem 18 ezer… Sebaj, gondolhatták, hiszen Nánáson jó földek vannak, és a 6500 családból legalább ötezren családi, azaz kertes házban élnek. Az igaz, hogy onnan pénzhez nemigen lehet jutni, de legalább az élelem egy részére nem kell költeni. Még ha kicsi is a kert, megterem a család számára szükséges krumpli, zöldség, gyümölcs, lehet tartani tyúkot, kacsát, nyulat, sőt disznót is akár.

Igen ám, csak közben Nánás is „haladt a korral”. A porták nagy részén nemhogy disznót, de baromfit se nagyon találunk már, és zöldséget is egyre kevesebben termesztenek. Segély ma is van természetesen, de korábban sokkal többen kértek, s panaszkodtak, hogy éheznek. A mezőgazdaságból élő, magának új tanyát építő polgármester elhűlve hallgatta őket, hiszen a nánásiak korábban a jég hátán is megéltek. A földdel nem rendelkezőkön segítettek először. A három éve elindított szo¬ciális földprogramhoz az első évében 57, tavaly 89, az idén pedig 152 család csatlakozott. Kilencven százalékuk első osztályú gazdának bizonyult. A második évben már csirkéket is kaptak, a harmadikban pedig maga a város vett és nevelt fel naposcsibéket, amelyeket aztán a családoknak juttattak.

Annak idején a földosztáskor a város kezéből is kiszaladt a legtöbb föld, de azért maradt, s veszegetnek is hozzá. A települést nyugatról övező hatalmas szőlőskertben például, amely ma is a város éléstára. De azért sok a műveletlenül hagyott telek, mert a gazda meghalt, elköltözött – ezeket megvásárolja a város, és gyümölcsfákat telepít rajtuk. S nem csak ide, egy új gyümölcsöskertről is szó van.

És hát a legfontosabb talán: a Start munkaprogram! Tóth Imre a vezetője, aki egy jól bevált németországi munkahelyet hagyott ott érte. Már évek óta dolgozott hasonló munkakörben ott, amikor megkeresték hazulról. Némi töprengés után igent mondott. Tudta, hogy nagy feladatra vállalkozik, de azt azért maga sem hitte talán, hogy 750 ember munkájának összehangolása ilyen komoly kihívás.

Az autójában zötykölődve próbálom meg feljegyezni a szavait: a munkaprogramban nyolc projekt fut egyszerre, legtöbben a kertészetben, az utak, csatornák rendbetételén dolgoznak. De sokan építenek, festenek, burkolnak is. Mi is egy hamarosan átadandó savanyító- és húsfeldolgozó üzem felé autózunk, útközben azonban megállunk, hogy lássuk a nánásiak egyik sikeres művét, az újraszervezett helyi piacot. Pályázati pénzekből felújították, majd kialakítottak egy részt, ahol csak a nánási portéka védjeggyel ellátott termékeket árulhatják a helybéliek. Az egyik faházba betérünk. Martinek Imréné saját készítésű tejtermékeket kínál, mi a gomolyát kóstoljuk meg – kiváló. Saját tehenészetük van, s két tejesautójuk is járja a környéket, de mint mondja, ez a jobb, kifizetődőbb.

A városnak is vannak állatai. Egy szabályos rackanyáj, disznók, lovak, szürke marhák. És halak is, nem is kevés. Nemrég saját kezelésbe vettek egy héthektáros tavat, s intenzív haltenyésztésbe fogtak. Eltökélt szándékuk ugyanis, hogy egészségesebb étrendet vezetnek be a város kétezer adagos közkonyháján, ahol hetente egyszer halétel is lesz. De jut majd a helyi piacra is hal, ami ha nem is lesz feltétlenül olcsóbb, de egészen biztosan jobb ízű, mint az import cseh vagy szlovák „rybá”.

A tó a tiszta vizű Keleti-főcsatorna szomszédságában hullámzik. A természetvédelmi mérnök Koós József és a vadgazdálkodási technikus Bózsár Tamás a gazda. Szakmájukban lehetetlen elhelyezkedni, így kapóra jött nekik a tó, a nomád élet. Hamarosan kezdődik a lehalászás, de a halakat addig etetni kell, ami természetesen együtt jár egy kis csónakázással. Ennek kimondottan örülnek, mert valljuk be, a tógazda titulus eléggé unalmas munka két mozgékony fiatalember számára.

A halastó melletti sertéstelep gondozója, Váradi Tibor viszont épp annak örül, amikor nyugton vannak a disznók, amelyek amúgy alighanem az Alföld legboldogabb sertései. Fél futballpályányi területen dagonyázhatnak, és moslék formájában szabályos házi kosztot kapnak.

Nánáson működik a környék messze leghíresebb gyógyfürdője, évente százezrek látogatják. De akadnak sokan, akik nemcsak fájó ízületeiket áztatják, hanem szívesen kóborolnának is egy kicsit. Jövőre már megtehetik. Tavasztól turistaszekerek indulnak majd a fürdőtől, s a tervek szerint útjukba ejtik a zöldségeskerteket, a ha¬lastavat, megnézhetik a rackanyájat, a szamarakat, a mangalicákat, a végén pedig a marhagulyát, a lovakat, a pásztorkutyákat. Ámbár azokat nehezen, mert az igazi puli meg mudi nem igazán kedveli az idegent.

A helyzet azért mégsem reménytelen. Ha pár év alatt sikerült bebizonyítani sok városlakónak, hogy segély helyett mégiscsak jobb a munka, talán a pulikat is sikerül rávenni arra, hogy fogadják kedvesen az idegent.
Ez pénzt hoz, ami pedig kenyeret jelent.