Az akác nem hiányzik ide - Kosboros út

Az orchiedafélék hihetetlenül népes famíliájába tartozik, s nem hinnénk, hogy hazánkban is több mint hatvan faja ismert. Kosborból is van füles, mocsári, vitéz, sápadt, bíboros, sőt még poloskaszagú is, de mi az agárkosbort keressük Homoki Károllyal, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi őrével.

A Kölcsében élő szakember agronómus volt valamikor a Hajdúságban, de már több mint tizenhét éve járja és óvja a szülőföld természeti értékeit. Nincs könnyű dolga. Kéttucatnyi település és határa tartozik hozzá, meg persze minden gólyafészek, harkályodú, vidravár, nem is beszélve a védett növények tömkelegéről. Van, amiből rengeteget találunk még, de akad olyan is, melynek ma már csak pár telepe ismert – ilyen az agárkosbor is. S azok a telepek se tágasak ám, csupán fél teniszpályányiak – igaz, ott egymást érik az arasznyi magas, aprócska, orgonára emlékeztető lila virágok.

Kalauzunk szinte mindegyiket külön-külön ismeri. Tágas, öreg hagyásfákkal megtűzdelt legelőn két különlegességet is mutat: két szál fehér virágot. Vakon is odatalálna persze, de mindegyik telepet GPS-szel (globális helymeghatározó rendszer) is rögzítette, így jövőre hajszálpontosan tudni fogja, hol keresse őket, ahogy a lakott fészkeket, odúkat szintén.

Errefelé később szokott tavaszodni, most azonban itt is jó két héttel előbbre jár a természet. A körzet egyik legszebb, legféltettebb virága, a kotuliliom Homoki feljegyzései szerint tavaly április 19-én kezdett nyílni, az idén már március derekán. De a kökény is elvirágzott április közepére, mostanra kibontotta szirmait a bodza, a galagonya, sőt az akác is. De az akác nem nagyon hiányzik ide, megbontja az őshonos növényzet állományát. A nemzeti park mindent megtesz a tölgy-, kőris-, juhar- és szilfaerdőkért. Nagy a becsülete a vadrózsa-, kökény-, galagonyabokroknak is – egy részét még a gondosan karbantartott kaszálókon is egyben tartják, hogy legyen hol meghúzódnia a vadnak, fészkelnie a madárnak.

Van is olyan madárdal a Túr mentén, hogy a másik szavát alig hallja az ember. Igaz, keveset is beszélünk. Az imént egy kis kabasólyom nyilallásában, most meg egy nagy őrgébics rikoltozásában részesül. Fent ül az öreg fa legfelső száraz ágán, és középkori kényúrként szemléli birodalmát. Igen, az, kíméletlen kényúr, mindenféle egér, pocok, sáska hajcsárja.

Szerencsére a kosborok nem érdeklik.