Varázsos fák: a világhírű gödöllői vackor, a hetefejércsei vén körtefa és a többiek

Hogy melyik az én legkedvesebb fám? Talán az a régen elpusztult, égbe nyúló germersdorfi cseresznyefa, amelyhez az iskolai tanévzárókat követően a feszengős öltönyt végre rövidnadrágra cserélve rohantam a kertünk végébe, s ettem magam degeszre a még nem is mindig teljesen érett gyümölcsével, le sem jöttem róla sokszor sötétedésig. Esetleg az a sudár nyír, amit a lányaim tipegős korában ültettem, s ma már egyikük szobájának a tetőtéri ablakán bólogat be. Nehéz választanom.

Mint ahogy nehéz volt választani a 12 szívhez szóló történet közül azoknak, akik az Ökotárs Alapítvány felhívására tavaly is szavaztak az Év Fájára.

A legtöbb voksot végül a gödöllői Szent István Egyetem botanikus kertjében büszkélkedő vackor kapta, ami a hagyomány szerint egyaránt látta Kossuth Lajost és Erzsébet királynét Andrássy gróffal, s ma már a szerelmesek fájaként emlegetik.

A vén körtefa meghálálta a szavazatokat, s a három évvel korábbi uniós rendezvényt követően ismét világhírűvé tette Gödöllőt – fogalmazott Gémesi György polgármester. Túlzás ez? Egyáltalán nem. Hiszen a hazai megméretést az európai követte, ahol az előkelő második helyet szerezte meg a körtefa, ami előtt a napokban avattak a dicsőségre emlékeztető táblát. Az ünnepség „díszvendégei” egy óvodáscsoport tagjai voltak, akik az eseményt követően boldogan futkároztak a hatalmas fának a csepergő esőtől oltalmazó árnyékában. Okos ötlet volt elhozni őket, hiszen ha valakibe ilyen korban ivódik a fák szeretete, az felnőttként is óvni fogja őket.

S vannak fák – de mennyi! –, amelyek végigkísérik az ember életét. A 87. évében járó Olajos Ferencnének – vagy ahogyan a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Hetefejércsén mindenki ismeri: Karola néni – levelét tartom a kezemben. Olvasónk, aki több nemzedéket tanított a betűvetésre, szintén egy vénséges körtefáról ír, amely az egykori iskola udvarán áll és különös varázserővel bírt. Arra késztette ugyanis a gyerekeket, hogy vágyakozással gondoljanak a tanév kezdetére… Akkorra megérlelte gyümölcsét és kínálta a sok éhes szájnak.

Az iskola már régen bezárta kapuját, ám a körtefa ma is áll, és ontja továbbra is a gyümölcsét az arra járóknak. Mert ilyenek ám a fák! Ajándékaikat önzetlenül adják, s nem kérnek mást érte, csupán egy kis törődést. Vagy még annyit sem. Mindössze, hogy ne bántsuk őket.