Üveges macera - Elgondolkodtató levél az üvegvissza/nem/váltásról

Óhatatlan, hogy bármely háziasszony kamrájában összetorlódjanak az üres üvegek, amiket – a befőtthez-lekvárhoz hasznosíthatókat kivéve – nincs szívük csak úgy kidobni, ami pazarlás. Segítene az üvegvisszaváltás, de ezzel meg az a gond, hogy nem mindenhol működik. S ahol mégis, ott is számos körülmény akadályozhatja.  

Így például a nagyobb élelmiszer-áruházak automata üvegvisszaváltói „válogatnak” a palackok között – még szerencse(?), ha a közelben kukák sora várja a vásárlók nyakán maradtakat (amúgy az üvegeket is befogadó szelektív gyűjtősziget ritka, mint a fehér holló). Az üvegvisszaváltás főszereplői a hazai eredetű sörös-, boros- és szörpösüvegek, a boltok leginkább azokért adják vissza cserébe a betétdíjat, melyeket maguk is forgalmaznak. 

No de hát mi is (volna) a rendező elv? A 209/2005. (X. 5.) kormányrendelet kimondja, hogy a kereskedő minden esetben köteles a betétdíjas termék árával együtt felszámított díjat (vagy a forgalmazás helyén, vagy az erre kijelölt területen) teljes nyitvatartási időben készpénzben visszafizetni. Ebbe a körbe beletartozik a kereskedő által forgalmazottal valamennyi azonos rendeltetésű és jellemzőket felmutató, egyazon terméktípusba tartozó termék. Tehát a boltos nem szabhatja meg, hogy melyik nála vett üveget váltja vissza, mint ahogyan azt sem, hogy a göngyölegen rajta legyen az eredeti matrica. A betétdíj készpénzben jár vissza, senki sem kötelezhető rá, hogy az összeget levásárolja. (Ám valós gyakorlat, hogy vevő az üveg visszaváltásakor elismervényt kap, s ha a visszajáró összeget nem akarja levásárolni, az áruház ügyfélszolgálatánál kell sorba állnia, hogy a pénzéhez jusson.)

Látható, hogy az üvegvisszaváltás meglehetősen macerás elfoglaltság. 

A vevő gyűjtögeti a palackokat, majd becipeli a boltba, ahol a tranzakció leginkább csak púp a kereskedő hátán. Gyűjtenie kell az üvegeket és tárolnia a rekeszeket, melyeket a gyártó vagy a nagykereskedő nem mindig hajlamos elszállítani. De ha bármiféle korlátozásba ütközünk – amire, lássuk be, adódhat esély –, álljunk ki az igazunk mellett: panaszunkat jelezzük az üzlet illetékes vezetőjének (írjunk be a vásárlók könyvébe). Ha ez nem segít, igazunkért és adott esetben több száz forint járandóságunk visszaszerzéséért bátran forduljunk a fogyasztóvédelemhez: első fokon a fogyasztóvédelmi (és piacfelügyeleti) hatáskörben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal, másodfokon a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jár el (további információ a www.nfh.hu honlapon található).