Mária virágai

A máriatövis (Silybum marianum) a májbetegségek évszázadok óta ismert és bevált gyógynövénye, a mediterrán térségből származik. Félmásfél méter magasra növő, gyakran telepeket alkotó, lágyszárú évelő, amelyet világszerte termesztenek is.

Jellegzetessége a márványozott levél és a bíborszínű fészkes virágzat, amelynek külső fészekpikkelyei erős tövisekben végződnek. Májvédő hatóanyaga a szilimarin nevű vegyület, ami csökkenti vagy meg is szünteti a máj zsugorodását, elhalását kiváltó anyagok hatását. Étrend-kiegészítőként, illetve tea formájában élhetünk vele, s jó tudni, hogy a máriatövis fogyasztásának mindez ideig semmilyen káros mellékhatása nem ismert.

A máriavirág vagy füzérajak (Physostegia virginiana) elegáns, mutatós évelőágyi és vágott virág. Magassága a 80 centit is elérheti (de támasztékot nem igényel).

Húsz-harminc centis álfüzérben csoportosuló virágai a rózsaszín különböző árnyalataiban nyílnak a nyár második felében. Napon vagy részleges árnyékban díszlik szépen, kártevők ritkán károsítják. Tőosztással vagy magvetéssel szaporíthatjuk.

A máriafű vagy hegyi árnika (Arnica montana) a hegyi rétek kecses, narancssárga színű fészkes virágzatot hozó évelője. Hazánkban a Soproni- és a Kőszegi-hegységben fordult elő, merthogy az ezredfordulóra kipusztult. Markovics Tibor (Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság) érdeme, hogy a Kőszegi-hegységben néhány visszatelepített példány szerencsésen megmaradt.