Hónapokig tartó kényszerszünet után, remélhetőleg szeptembertől a szokásos módon elkezdhetik a színházi évadot, új bemutatójuk október közepére várható. Bank Tamás, a budapesti Játékszín igazgatója azt is elárulja, hogy mennyivel nehezebb életben maradnia manapság egy magánszínháznak.
Fotó: Foto: Juhasz G. Tamas
– Hosszabb kényszerszünet után éledeznek a színházak is, miközben mindjárt vége az évadnak. Hogyan zajlik ez a Játékszínben?
– Március 12-én álltunk le. A szabadtéri színházi előadásokról jóval korábban született döntés, a kőszínházak újraindításának feltételeiről azonban annyira friss, hogy épp a cikkleadás pillanatában dől el, július 13-tól tudjuk-e pótolni az elmaradt előadásokat. Ősztől már visszatérhetünk a megszokott kerékvágásba, amennyiben nem hoz a járvány egy újabb nem várt felvonást…
– Lehetett látni fotókat a másfél méteres távolságtartás szerint berendezett foghíjas nézőterekről. Eléggé riasztó, nem?
– Nagyra becsülöm a szabadságot, de a mindenáron való játszással nem értek egyet. A nézőtéren együtt lélegzik a közönség, a nézők együtt sírnak, együtt nevetnek. Ha több száz ember helyett csak néhányszor tízen ülhetnek a széksorokban, azzal pont a színház varázsa vész el, s az előadás nyújtotta élmény sem lesz ugyanaz, mint megszokott esetben.
– A Játékszín telt házas előadásokhoz szokott. Már az eddigi négy hónapnyi kihagyás is nagy érvágás.
– Mindenképpen. Márciusban két premierünk volt, azokból csak pár előadás ment le, a májusi bemutatónk pedig elmaradt. A leállás alatt semmilyen bevételünk nem volt, kiadásunk viszont igen. Túl kellett élnünk a vészterhes időszakot, összébb kellett húzni a nadrágszíjat. Szerencsére volt tartalékunk, amiből a színház dolgozóinak – mintegy száznegyven embernek – tudtunk adni csökkentett fizetést.
Mivel nincs állandó társulatunk, nálunk a színészek szerepre szerződnek, így ők elestek a bevételeiktől. Ha szeptemberben sem indulhat be az élet, az katasztrófához vezethet, hiszen már eddig is több százmillió forintot buktunk.
– Az ön által vezetett színház tízmillió forintos alapot hozott létre a járvány miatt bajba kerülő kollégáknak. Kiknek tudtak segíteni?
– Hatmilliót terveztünk szétosztani a színészeknek, négymilliót pedig a dolgozóknak. Sokan éltek már a lehetőséggel, hiszen vannak olyan művészek, sőt művészházaspárok, akiknek szabadúszóként egyetlen forint jövedelmük nem volt a krízishelyzet idején. Természetesen arra is odafigyelünk, hogy a színház állandó alkalmazottjai nehezebbé váló helyzetükben az általunk nyújtott támogatással meg tudják oldani a problémáikat.
– Számíthat-e egy magánszínház külső, leginkább állami segítségre?
– Egyelőre nem lehet tudni, hogy kapunk-e valamiféle kompenzációt. Benyújtottunk különböző pályázatokat, könnyítene a veszteségeinken, ha ezeken sikerrel szerepelnénk. Azt azért tegyük hozzá, hogy az állami fenntartású színházak a biztonságot nyújtó finanszírozás miatt könnyebben átvészelték a vírusjárványt. Nekünk sokkal kockázatosabb a működésünk, hiszen szinte csak a jegybevételre számíthatunk.
– Hogy sikeres és gazdaságos legyen egy színház, ahhoz sikerdarabok és népszerű színészek kellenek?
– Az évadonkénti száznegyvenezres nézőszámot csak így lehet produkálni, ez egyébként budapesti vonatkozásban is kimagasló. A Játékszín attól lett különleges ékszerdoboz a hazai színjátszás palettáján, hogy unikális darabokat kínál színészhírességek előadásában. Hogy példákat is említsek, ilyen a Teljesen idegenek olasz komédia vagy Agatha Christie krimije, A vád tanúja Kern András és Lévay Viktória főszereplésével.
Nálunk játszik Gálvölgyi János, Szerednyey Béla, Szente Vajk, Csonka András, Pásztor Erzsi, Hernádi Judit, Bánsági Ildikó, Náray Erika, Tóth Enikő, Szulák Andrea, és még hosszan sorolhatnám.
– Sokat járnak vidékre is.
– Ezt komoly vállalásnak tartjuk. Tisztában vagyunk azzal, ha vidékről nem tudnak eljönni a körúti színházunkba, akkor nekünk kell oda mennünk. Az is fontos, hogy a neves színészek időnként kimozduljanak a fővárosból. A járvány előtt évente hetven előadást tartottunk, és nyárra is rengeteg meghívásunk van, többek között Szegeden, Nyíregyházán, Debrecenben játszunk.
– És mit terveznek a következő évadra?
– Reméljük, hogy augusztus 20-a után már próbálunk, és szeptember elejétől felpörög az életünk. Először bepótoljuk a tavasszal elmaradt előadásainkat, melyekre a nézők hál’ istennek nem váltották vissza a jegyeiket. A következő – eredetileg májusra tervezett – premierünk októberben lesz, Charlie Chaplin Nagyvárosi fények című filmjének színpadi változatát mutatjuk be.