A kakukktojás igazi gazdája

Erdők, ligeterdők a kakukk legfőbb előfordulási helyei, itt hangzik fel olykor-olykor különös hangulatú, üdítő kakukkolása. Jelenlétéről leginkább az éneke árulkodik, mert csak igen ritkán látható, rejtőzködő madár.

Hazai fészkelőállománya hatvanezer párra tehető, áprilistól szeptemberig a mi madarunk. Megnyúlt galamb formája, szürkéskék öltözete a ragadozó karvalyhoz teszi hasonlóvá, pedig békés rovarevő.

De van egy nagyon ellenszenves tulajdonsága, amit a kakukktojás szólásunk is őriz: arra utal, hogy a dolgok megszokott rendjéből valaki vagy valami kilóg, nem része annak. Így a kakukktojás sem része a kis énekesmadarak (mint a nádirigó, a réti pityer) fészekaljának, mégis oda kerül.

A fészekparazita madárnak titulált kakukk csempészi, pontosabban tojja a fészekbe a tojását, s hogy biztos legyen annak kikeltetésében, nemegyszer felfalja a gazdamadár tojásainak egy ré­­szét. Egy-egy tojó 8-10 tojást is lerak más madár fészkébe, és jellemző, hogy minden esetben ugyanazt a fajt választja.

Jellemző az is, hogy a kakukktojás kel ki a leghamarabb, és a néhány napos kakukkfióka fejezi be azt a csúnya munkát, amit az anyamadár megkezdett: kitúrja a fészekből a többi tojást vagy fiókát.

Különös, hogy a kis nevelőszülők nem fognak gyanút, és erejüket megfeszítve táplálják az egyetlen fiókát, amely igen falánk, és hamarosan hatszor akkorára nő, mint ők.

Azért néha kiderül a turpisság, mert egyes nádirigószülők mégis felismerik a ka­­kukktojást (noha az igen hasonít az övékre), és kitakarítják a fészkükből. A kakukkfióka 3 hét után válik röpképessé, de csak 50 naposan lesz önálló – addig basáskodik a becsapott mostohákon.

Több az erdei madár

Egyik szemünk sír, a másik meg nevet az uniós felmérés láttán, amelyből kiderül, hogy noha az erdei madárfajok száma 7 százalékkal nőtt, a szántóföldek, rétek madárfajainak száma viszont jelentősen, 17 százalékkal csökkent a 2000–2018 közötti időszakban. A növekedés a természetkímélőbb erdőgazdálkodás terjedésének javára írható, míg a szántóföldi fajok csökkenésében a nagytáblás mezőgazdaság, a fészkelő- és pihenőhelyek (fa- és cserjecsoportok, sövények) egyre nagyobb arányú eltűnése a ludas.