Átépítés, felújítás: kész őrület

„Nem bírom a változást, ezért évekig halogattam a konyha felújítását. Most már persze büszke vagyok a végeredményre, ez az én kis birodalmam” – újságolja az ismert gasztroblogger, akinek az otthoni tűzhelye valójában a munkahelye is. A szép, rendezett végeredményig vezető út azonban kátyúsra sikeredhet, ezért fontos nem csak anyagilag, de lélekben is felkészülni a megpróbáltatásokra. Szerencsés, ha izgalmas kihívást, lehetőséget látunk a dologban, s közben a humorérzékünket sem veszítjük el…

Az ősbizalom – ez az a fogalom, amely a lélekgyógyászok szerint jó esetben már csecsemőkorban kialakul bennünk, és később megszabja, hogyan tekintsünk a világra. Jó adag bizalomra a megfelelő mesterember kiválasztásánál is szükségünk lesz.

Nem mindegy, kinek a kezébe nyomjuk a lakáskulcsunkat, hogy aztán napokig, ne adja isten, hetekig kedvére fúrjon, faragjon, fessen és mázoljon odabenn. Ha magunk válogatjuk össze a szakikat, az olcsóbb lehet, mintha egy cégre bíznánk az egész munkát, viszont ekkor nekünk kell pontos ütemtervet készítenünk, referenciákat kérnünk, és számíthatunk az apróbb gikszerekre.

– Azt ígérte, hogy reggel kilenckor kezd, de tízkor még sehol sem volt, a telefont se vette fel. Máskor délre ígérte magát, de délután négykor toppant be, és felhős tekintettel közölte, hogy pocsékul indult a napja. Addigra a plafonon voltam, mégsem tolhattam le, sőt kávéval kínáltam, mert nem volt másik jelöltem a burkolásra – mesélte egy idősebb hölgy, akinek baljóslatúan indult fürdőszobája felújítása.

Ha végre megkezdődnek a munkálatok, az is felér egy pszichológiai teszttel, hogy miként reagálunk.

A kontrollmániás tulajdonos a mester minden lépését követi, összes mozdulatát ellenőrzi, így kiszúr ugyan néhány hibát, de vélhetően az agyára megy a jó szakembernek. E megoldás veszélye, hogy az agyafúrt mester vérszemet kap, és segéderőnek kezdi használni a tulajt: boltba szalajtja, apróbb feladatokat bíz rá, mondván, ha már ott lábatlankodik, legalább hajtson hasznot.

A má­sik véglet a mimóza típusú megrendelő, aki nem bírja a zajt és a rumlit, ezért annyira megretten, hogy ilyenkor elmenekül a saját lakásából. Ez utóbbi azért rizikós, mert a szaki úgy érezheti, hogy maga dönthet mindenről, és fütyörészve keni kanárisárgára a falat, miközben a lakás gazdája titkon halványszürkét akart, csak éppen meg se kérdezték.

Lényünk „sötét oldalára” is fényt derít a kiadós felújítás.

– Reggel szétszedték a tetőt. Feszengtem egész nap, mert csak egy vékony fólia fedte a padlást. Eleredt az eső, s félő volt, hogy mindenünk tönkremegy – idézi fel rémálmait egy szorongó típusú nő. Kiderül az is, mennyire vagyunk rugalmasak.

Képzeljük el, hogy minden flottul ment, helyükre kerültek a vízvezetékek, már a villanyt szerelték, arra számítottunk, hamarosan háborítatlanul magunkra csukhatjuk az ajtót és lezuhanyozhatunk. S akkor a villanyszerelő óvatlanul elvág egy vízcsövet, a helyiség elázik, s kezdődik elölről a tortúra.

Számíthatunk arra, hogy a hosszúra nyúlt felfordulás a kapcsolatainkat is próbára teszi.

– Miután közöltem a barátommal, hogy kifestetem a lakásomat, nem az volt a reakciója, amit vártam. Nem kérdezte, miben segíthet, hanem egy műbalhé után közölte, szünetet kéne tartanunk, magányra volna szüksége. Így nekem kellett levezényelnem a melót, de furcsa módon, amikor minden újra a helyére került, becsöngetett. Bevallotta, hogy szüksége van rám. Én viszont kiadtam az útját, mert rájöttem, hogy nem számíthatok rá – idézi fel a szakítását egy talpraesett üzletasszony.

A csendes nyugalomról a korszerűsítés idejére ugyan le kell mondanunk, de az eredmény lelkileg is kárpótol. Marie Kondo, a rendrakás japán módszerének kidolgozója szerint a rendezett otthon komoly örömforrás.

Hatalmas erőt ad, s ha egyszer megteremtjük álmaink életterét, sosem akarunk majd visszatérni a káoszhoz. Kondo, a pedantéria királynője állítja, hogy a folyamat sok fáradságba, olykor könnyekbe is kerül, de óriási fordulatot jelent, ha végre a helyére kerülnek a dolgaink.