Kutyák, akik már csak egy kis békére vágynak

Olyan kutyákról szól ez az írás, akik átélték a poklot, ezerévesek és nagyon régóta menhelyek lakói. Akik megbékéltek sorsukkal, és örülnek a meleg reggeli napfénynek, a gondozók megjelenésének, akiknek sorstársaik és a napi rutin biztonságot ad. Nem tudják, mi az a kanapés élet, s azt sem, hogy milyen, ha órákig simogatják őket. Mivel ilyesmit soha nem tapasztaltak, ezért nem siránkoznak naphosszat. Ők csak azt tudják, hogy ami van, sokkal jobb, mint ahonnan jöttek, ahol bántották őket és éheztek.

Sokfelé még mindig él a nézet, hogy ha öreg a kutya, akkor már semmi haszna. Ilyenkor vagy elteszik láb alól, vagy kiviszik a határba és otthagyják. Magukban pedig úgy nyugtázzák: „elment meghalni”. Ezt válaszolják a gyerekeknek is, ezzel ringatja el mindenki a lelkiismeretét. Évszázadok óta öröklődő hagyomány, sosem fogjuk megtörni, ha beleszakadunk se.

Azért vannak közöttük szerencsések, akik bejutnak egy menhelyre, például a kisvárdai Ugat-lak Alapítványhoz. Tíz éve mentik a menthetőt, jelenleg is 350 kutya várja minden reggel, hogy takarítsák, meg­etessék, megitassák őket, hogy kapjanak egy-két jó szót. Az itt lakók már nem fognak gazdisodni, itt élik le az életüket.

Az öreg kutyák senkinek sem kellenek. Amikor öreg kutya kerül mentésre, már úgy számolnak, úgy keresik neki a kennelt, úgy osztják be egy társ mellé, hogy tudják, „örök darab” érkezett. Például Zacsitacsi, Botond, Atosz, Unicornis, Foximaxi meg Bundi, aki egykor „edzőkutya” volt, vagyis olyan kistestű tacskóféle, akit a harcoltatott kutyák kiképzésére használnak.

Aztán egyszer megunta és leharapta egyik „munkáltatója” ujját, de nem csak úgy, hanem teljesen. Benne volt abban a harapásban minden addigi gyötrelme. És Buksi, akit tíz éve találtak egy árokparton, akkor, az orvos szerint, már elmúlt tízéves. S most, túl a húszon, igazi Matuzsálem, szinte semmit sem lát, nehezen battyog be a házába, amit nem tud befűteni. Pedig szeretne egy melegedő kuckót. Tudjuk. Mondta.

És most pont erről lenne szó, a melegedőről. Mert ahogy beköszönt a hideg, az öregek mozgása „szétesik”. Sokan a kinti kennelekben nem vagy nagyon nehezen élik túl a téli legnagyobb fagyokat. Sok helyen a gondozók éjjel is kimennek, hogy azokat, akik már nem tudnak bekocogni fagyok idején – berakják a saját kutyaházukba.

Szeretnének tehát egy melegedő kuckót, egy öregek házikóját, egy igazi, szerethető örök otthont az öregeknek. Ebben segít nekik a Hangya Közösség Alapítvány, amely 2010 óta gyámolítja a kevésbé támogatott vidéki menhelyeket.

Ha segíteni szeretne, most még időben vagyunk…