Állatszerető emberszerelő

– Milyen a viszonya a születési helyével?

– Budakeszin születtem 1961-ben, és ez a gyönyörű település a gyerekkori csatározások, kirándulások ideális helyszíne volt. Manapság azonban ritkán járok a szülőfalumban.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Gyerekkoromban bejártam a falu gazdáihoz és iparosaihoz, segítettem nekik, így a kézügyességem rendkívüli módon fejlődött. A mai napig semmiféle mezőgazdasági vagy műszaki tevékenységtől nem retten meg sem a lelkem, sem a kezem, sőt a szellemi munka mellett ezek a kihívások relaxációt és változatosságot jelentenek számomra.

– Kedvenc könyve?

– Szép Ernő Ádámcsutka című regénye, amely bár régen íródott, mégis hitelesen tükrözi napjaink világát is. Most, hogy beszélünk róla, lehet, ismét nekiállok újraolvasni, mert jó a léleknek, és ebben a járványhelyzetben sokan hajlamosak a depresszióra, ami nem helyes. Ezzel kapcsolatban hadd osszam meg az olvasókkal azt a terápiás tézisemet, miszerint ki kellene iktatni a köztudatból azt a népszerű közmondásunkat, hogy „Jobb félni, mint megijedni”. Hiba bevonzani a generációkon át ránk rakódott terheket. „Soha ne féljenek semmitől, de veszélyhelyzetben legyenek óvatosak, körültekintőek, előzzék meg a bajt.”

– Milyen zenét szeret?

– A könnyűzenét, ami életvidámságot sugároz. Ilyen például Toto Cutugno, Eros Ramazzotti, akik képesek visszahozni az embert az életbe, a biológia dinamikájába.

– Példaképei voltak?

– Semmelweis Ignác, mert a kullancskutatással kapcsolatban ugyanazt az utat járom, mint ő, azzal a különbséggel, hogy a bennem kétkedők nem törik el az ujjaimat és nem zárnak elmegyógyintézetbe. Csak megbélyegeznek. Akárcsak Semmelweis, én is egyedül vagyok, de elviselem, mert az évtizedek engem igazolnak, az állításaim igaznak bizonyulnak, és utólagosan kapok bocsánatkéréseket a tudományos világ elitjétől.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– A legjobb barátommal, vagyis jómagammal. És itt hívom fel az olvasók figyelmét arra, hogy mindenki legyen jóban önmagával. Aki ezt el tudja érni, az megérkezett ember.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Keletre mennék, Tibetbe, Kínába, Indiába, és ott tanulmányoznám a humán természetgyógyászati módszereket. Mert meglátásom szerint a következő évszázadban itt Európában – bármilyen furcsa – a keleti orvoslás igen nagy teret fog hódítani.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– A legénykorom. Amikor rengeteget vitorláztam a tavon, és éppenséggel majd a nyugdíjas évtizedeimet is azzal kezdem, hogy körbevitorlázom a Balatont.

– Mi a kedvenc sportja?

– A kerékpározás: önerőből eljutni a célhoz.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– Annak idején, a kilencvenes évek elején én voltam a százhatvankettedik Westel-előfizető, de ma már nem tudom követni, hogy egy készülék, ami harminc évvel ezelőtt csak telefonálásra volt alkalmas, mi mindenre jó. A telefont telefonálásra, üzenetek, levelek fogadására és fotózásra használom.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Bevallom, még soha nem volt a kezemben Rubik-kocka, de viccesen szólva azt gondolom, hogy annyi idő alatt kirakom, amennyi idő alatt Rubik Ernő a kullancsokkal kapcsolatos megfelelő biológiai ismeretekre szert tesz, és szakszerűen eltávolít egy kullancsot.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Számos nemzetközi konferencián kiderült már, hogy a külföldi kollégák kedvelik az étkező és italozó magyarokat, valamint az ehhez társuló derűt. És azokat a magyarokat, akikben néha feltámad a versenyszellem...

Kapiller Zoltán állatorvos, a Kullancsszövetség elnöke.A kullancsok és az általuk terjesztett betegségek a kutatási területe, amelyről a Kullancsok és zoonózisok címmel megjelent szakkönyvében írt. Szabadalmazott találmánya, a kullancseltávolító kanál a brüsszeli Találmányi Világkiállítás aranyérmét, illetve a svéd király különdíját, az Aranyserleget kapta. Kapiller Zoltán hitvallása így hangzik: „A felelős állattartók négylábú szeretteit szolgálom. Ez számomra Isten ajándéka, mert a hivatásom egyben a hobbim is.”