Petőfi és Kína – meglepő kulturális kapcsolat

„Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem.” Petőfi Sándor e rövid epigrammája rendkívül népszerű Kínában, szinte mindenki fejből fújja, pedig sokan azt sem tudják, miről szól. Ez az imádat a múlt század elejéig nyúlik vissza.

Első, kínai írásjegyekkel leírt változata 1907-ben keletkezett, és a Japánban tanuló Zhou Zuoren (Csou Co-zsen) nevéhez fűződik. Majd huszonegy év elteltével, 1928-ban Bai Mang (Baj Mang) költő kezébe került egy 1887-ből származó, bécsi kiadású Petőfi-kötet, amely egyébként fennmaradt, ma múzeumban őrzik. Ebből fordított le kilenc rövid verset, és rajongása jeléül a költő életrajzát is átültette kínai nyelvre.

Ezeket 1929-ben elküldte a Lu Xun (Lu Hszün) által szerkesztett Áradat című folyóirathoz, az­zal a megjegyzéssel, hogy szeretné, ha a kínai nép megismerhetné a lánglelkű magyar költőt. Ezután Bai Mang belépett a demokratikus írók körébe, s kapcsolatot tartott a forradalmi erőkkel.

Hamarosan letartóztatták, majd több társával együtt 1931. február 7-én kivégezték. Fiatalon áldozta fel életét a szabadságért, még csak 21 éves volt. Az általa fordított Szabadság, szerelemre csak halála után talált rá Lu Xun a nála maradt német kötetben, és azóta is ez a verzió a legnépszerűbb Kínában.

Mindezeket a Budapesten élő Li Zhen Árpád (Li Csen) hungarológus meséli. A kí­nai férfi megszállottan kedveli Petőfit, nemcsak születésének és halálának körülményeit kutatja, hanem verseit is fordítja.

A szabadabb élet és a jobb kereset reményében költözött Magyarországra 2000-ben. Előtte sosem járt itt. A középiskolában angolul és japánul tanult. Ezután felvették a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemére, ahol a lehetséges szakok közül a magyart tartotta a legérdekesebbnek.

Bár menet közben rá kellett jönnie, hogy ez a világ egyik legnehezebb nyelve a kínai és az arab mellett. Eleinte döcögősen ment, de a végére belejött. Az ELTE-ről érkező magyar lektor minden diákjának adott egy magyar keresztnevet. Li Zhennek a Tamás jutott, de mivel azt nem tartotta elég magyarosnak, másikat kért, így lett Árpád.

Ekkortájt fedezte fel magának Petőfi Sándort is. És azóta tart a „szerelem”, ennek pedig már lassan három évtizede. Az életművet egyedülállónak tartja, magát a költőt pedig őszintének és bátornak, akinek a gondolatai egyértelműek, mégis az emberi lélek legmélyére visznek.

Kedvtelésből kínai írásjegyekre írta át százhetven, főleg szerelmi témájú versét, melyek 2019-ben díszkiadásban meg is jelentek. Petőfi születésének kétszázadik évfordulójára, 2023-ra egy bővített változattal készül, kétszázra gyarapszik a gyűjtemény, amelyben történelmi háttérmagyarázatokkal ellátott forradalmi versek is lesznek.

– Azért tettem le a voksomat Petőfi Sándor mellett, mert rajta kívül más magyar költő nevét nem ismerik a kínaiak, pedig több zse­niá­lis lírikust próbáltam már a figyelmükbe ajánlani. A korábbi Petőfi-fordításokban a tévesztések azért fordulhattak elő, mert nem az eredeti, magyar nyelvű verseket vették alapul.

A múlt század első felében németből vagy más nyelvekből ültették át az akkori kornak megfelelő kínai nyelvre. A legjobbnak tekinthető, az 1950-es években megjelenő, hatvanhat verset tartalmazó kínai kötetnek pedig eszperantó alapanyaga volt.

A későbbi, terjedelmesebb fordítások már magyarul olvasható Petőfi-versekből indultak ki, de a sok melléfogás miatt lehetetlen volt megérteni, hogy pontosan miről is van szó bennük, és a kínai kifejezések irodalmi szempontból sem voltak szépek. Nehéz örökséget viszek tovább. Az a célom, hogy kedvenc magyar költőm műveit a lehető leghitelesebben tegyem át kínai írásjegyekre.

Az is érdekes kérdés, mit tudnak a kínaiak az 1848–49-es magyar forradalomról és szabadságharcról. Li Zhen Árpád megemlíti, hogy a középiskolás tankönyvekben van egy fejezet az 1848-as európai forradalmakról, de csak pár mondattal említik a „magyarok felkelését”, ugyanakkor egyetlen történelmi személy nevét nem írják le, így Petőfiét sem.

Hozzáteszi: forradalom és szabadságharc tekintetében mintegy százévnyi az időeltérés Kína és Magyarország között. A kelet-ázsiai ország félgyarmati és félfeudális helyzetben volt a XX. század első felében, éppen emiatt is fedezték fel Petőfi Sándort és fordították a verseit. Így válhatott a „legvéresebb szélben” a Szabadság, szerelem mozgósítóerejűvé.

Li Zhen Árpád Magyarországon ismerte meg kínai feleségét, két gyermekük született. Hetilapot alapított Kínai Idők címmel, számonként ezerötszáz példány kelt el belőle. Sajnos 2009-ben megszűnt, az internet térhódításának áldozata lett.

Azután 2015-ben létrehozott egy gazdasági, kulturális egyesületet, tanfolyamok és rendezvények szervezését vállalja. Nemcsak Petőfi-verseket fordít, hanem geopolitikai, gazdasági és pénzügyi tanulmányokat is. A kínai és magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért idén januárban neki adományozták az Egyetemes Kultúra Lovagja címet. Jó kezekbe került.