Eljutni Tahitire

1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– Valamiért a harmincadik ugrik be. Meghívtam a barátaimat, alig fértünk el a szentendrei otthonom nappalijában. Hozzáteszem: sosem voltam nagy bulizós, nem tartottam házibulikat, születésnapi összejöveteleket, kivéve ezt az egyszeri alkalmat. Talán azért is vágytam társaságra, mert akkoriban váltam el. Lezárult egy kapcsolat, lehetett bennem egyfajta felszabadultsági érzés.

2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem szeretek a múlton rágódni. Nem volna értelme utólag okosnak lenni, hogy egy bizonyos helyzetben mit kellett volna cselekednem. Nyilván nekem is voltak az életemben olyan döntések, amelyeknek azóta sem örülök. Lassanként elengedem ezeket. Sőt, az is előfordult már, hogy valakitől évek múltán bocsánatot kértem. Amit pedig elszalasztottam, az már úgysem hozható vissza.

3. Mit szeret önmagában?

– Erős a túlélési ösztönöm. Nevezhetjük ezt pozitív életszemléletnek is. Képes vagyok a változásokra reagálni, nem engedem meg magamnak a hosszan tartó mélyrepülést. Én már az idősödők táborát erősítem, de azt el sem tudnám képzelni, hogy leüljek a fotelba és úgy maradjak.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A hazugsággal, az őszintétlenséggel, az igaztalan bántással.

5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Szívesen belebújnék egy napra a francia festő, Paul Gauguin bőrébe. Legalább eljutnék Tahitire, ahol csodálatos remekműveket alkotott. Ezzel szemben a valóság az, hogy valószínűleg kimarad az életemből az egzotikus sziget, és ecsetet sem veszek a kezembe.

6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Kamcsatkára mennék. Érintetlen, változatos, vad világnak gondolom. Biztosan lenyűgöznének a félsziget természeti szépségei, a folyók, az erdők, a tűzhányók. Egyébként is vonzódom Oroszországhoz, többször jártam ott. Érdekel a kultúrájuk, a történelmük, és mivel beszélem a nyelvüket, elég könnyen tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel. Azzal a gondolattal is játszom, hogy egyszer felülök a transzszibériai expresszre és elutazom a Bajkál-tóig.

7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Tele van ilyenekkel a házam. Képtelen lennék kidobni például a nagymamám csorba kisollóját, hiszen rá emlékeztet. Az utazásaimról hazahozott apróságok is a kincseimmé váltak, ha megakad valamelyiken a szemem, rögtön felidézi bennem azt a helyet, ahol találtam.

8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Például a postán való sorban állásra. Ma már azt is nagyon megfontolom, hogy kivel töltsem el az időmet. Feleslegesnek tartom a tiszteletköröket, a jópofizást, akkor inkább elmegyek gyalogolni, filmet nézek vagy könyvet olvasok.

9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– Egyértelmű, hogy az utazásra és a könyvekre. Egész életemben ezekre költöttem a legtöbbet. Engem nem izgattak például az autók, megteszi a használt is. Most is azzal járok. Sosem voltak márkás ruháim, cipőim, táskáim, és luxusbútorok sincsenek a lakásomban.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?

– Beteg vagy tehetséges gyerekeket támogatok.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Kedvenc orosz szerzőmtől, Ljudmila Ulickajától az utóbbi egy-két évben szinte mindent elolvastam, ami nálunk megjelent. Lebilincselően ír az orosz hétköznapokról, az orosz valóságról. Az olyan regények állnak hozzám közelebb, amelyeknek akár én is lehetnék a szereplője. Egyébként szeretek egy-egy témában elmerülni, most például közel-keleti és afrikai női sorsok érdekelnek.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Vágynék olyanra, mint amilyen a húgomé, de eddig még nem tudtam megcsinálni. Szeretném, ha az én képernyőmön is felbukkannának randomszerűen a világjárásaim során készült fotóim. Persze akkor meg azokat nézegetném és nosztalgiáznék, tehát munka szempontjából nem biztos, hogy jó megoldás lenne.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Imádom az elefántokat, de szerintem a napi tevékenységük nem annyira változatos, hogy 24 órán keresztül akarjam nézni. Akkor inkább a majmokkal tartanék, ott aztán van élet. Másfél éve Etiópiában természetes élőhelyükön testközelben lehettem a dzseláda páviánokkal, teljesen lenyűgöztek.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Valami vidám megjegyzést. Ha netán rosszkedvűen ébrednék, máris felvidítana. Lehetne ez is: „Még nincs itt az ideje, hogy kinyisd a hűtőajtót!”

Endrei Judit Szolnokon született, Tiszatenyőn nőtt fel, Szegeden szerzett tanári diplomát. Főiskolásként kezdett televíziózni 1976-ban, 1998-ig volt a Magyar Televízió bemondója, miközben számos magazinműsort is készített. Negyvenöt évesen önként távozott az intézményből. Azóta könyveket ír, életmód­vezetési előadásokat tart. Nemrég bemondóként visszatért a Story4 képernyőjére. Nincs haragban az életkorával, sőt újabban nadrág helyett szoknyát hord – amivel azt akarja példázni, hogy sosincs késő változtatni.