Mezítláb a meggymagon

Nógrád községben három évvel ezelőtt jártam először a helyi Napraforgó Hagyományőrző és Szociális Egyesület meghívására. A Tápláló szeretet program átadóünnepségén akkor a falu, a környező települések nyugdíjasainak és más segítőinek jóvoltából 1500 üveg befőttet, savanyúságot, lekvárt, szörpöt vehettek át hazánk nagycsaládjai.

A nógrádi kezdeményezés jó úton van afelé, hogy országos mozgalommá nője ki magát – de a 2006-ban létrejött egyesület tagjai másban is megmutatják az összefogás erejét: a na­­pokban átadták az Együtt Veled TaParkot, amely mezítlábas park taposóösvénnyel, igazi játszó- és közösségi tér, nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is.

Az ötlet, hogy indulnak a Duna-Dráva Cement Kft. (DDC) Zöld Megoldás pályázatán – amelynek a célja a környezettudatos kezdeményezések támogatása –, két évvel ezelőtt jött. Nyilas Kálmánné Irénke, akkori egyesületi elnök vezetésével egymillió forintos támogatáshoz jutottak így, s emellé 300 ezer forintot kaptak a Varga Richárd polgármester vezette önkormányzattól.

Ehhez már „csak” rengeteget kellett dolgozni, hogy megtisztítsák, rendbe hozzák azt a fás, bokros területet, amit az óvoda és az iskola között addig igazából nem használt a falu, s amely szinte kínálta magát, hogy közösségi tér legyen.

Körülbelül ötven ember nyolcszáz munkaórája van a parkban a gazolástól és a fák metszésétől a Zoller Zoltán által hozott sok kocsi földön át a terepegyengetésig és a játszótéri eszközök, padok, házikók elkészítéséig, a köves-ka­vi­csos-farönkös-téglás-meggy­ma­gos-fenyőtobozos, 44 méter hosszú taposóösvény (talpmasszírozó ­Kneipp-út) kialakításáig, amelynek a meggymagos szakasza különösen népszerű.

Mindezt megszervezni és véghezvinni a járvány idején egyáltalán nem volt könnyű, de a nógrádiak nem adták fel, és a szülők, nagyszülők mellett kis talicskáikkal és szerszámaikkal ott voltak a gyerekek is.

A parkban – ahol többek között pingpongozni és bográcsozni lehet, s a szerelemlakat-állványon szaporodik a lakatok száma – kis táblák jelzik a gyógynövényeket, hogy a gyerekek is minél jobban megismerhessék. Volt miről beszélgetni a játszóhelyek mellett az átadás után, miközben odébb zenés színházi előadás zajlott, s a sátrakban citromfüves hűsítőt és süteményt kínáltak egymásnak és a vendégeknek a nógrádiak.

Őslakosok és „gyüttmaradtak”, ahogyan a háromgyermekes Kancsár Erika, a Napraforgó Egyesület új elnöke mondja. Ő maga is az utóbbiak közé tartozik – mosolyog –, kilenc éve költöztek ide Pestről, és ez év februárjában vette át Irénkétől (aki sok évvel ezelőtt szintén a fővárosból jött) a stafétabotot.

Fiatal a DDC kommunikációs vezetője, Guth Zoltán is, aki 1987-ben született, s dicséri a nógrádiak vállalkozókedvét, fáradhatatlanságát. Amióta a cég 2011-ben először hirdette meg a Zöld Megoldást, nyolcvan közösségi projektet (összefogást) támogattak, s ez az egyik legsikeresebb. Az itt lakók valóban érzik, milyen fontos, hogy a kicsik virágok és fák közt nőjenek fel, s nem baj, ha a fűben mezítláb futkosnak – ez a park is, amit maguk hoztak létre, ezért olyan kedves a szívüknek.

Mindaz, amit beragyog a vár alatt a völgy zöldjében a délutáni napfény, nem csak a falué, hiszen az Országos Kékkör útvonalán fekszik. Bizonyára sokan fogják felfedezni és továbbadni a hírét. S talán épp az ilyen dolgok miatt egyre vonzóbb ez a község, nagycsaládos fiatalok érkeznek és mind több gyermek születik: másfél évtized alatt tízről átlagosan húszfősre nőttek az osztályok.

Visszafelé ballagva a másfél ezer lelkes faluban a művelődési házhoz, Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című verse zsong bennem – Kiss István Béla nyugalmazott nyelvtanár mondta el, hat éve már, hogy ő is Nógrád lakója.

„Fák, csillagok, állatok és kövek, / szeressétek a gyermekeimet...” – mormolom, s arra gondolok, itt meghallgatásra lelnek e szavak. Mert itt a természet és a szeretet életadó valóság. S jótettért jó jár, ezt hamar megtanulhatják kicsik és nagyok...